Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8.szám - Kemsei István versei

KEMSEI ISTVÁN

Fonák

„A világban-benne-lét lényegszerűen gond”

Heidegger

Deák Lacinak

Szárad rajtam létszappan magzatvíz-habaré- ka, s közben óvatlanul telik-múlogat a ránk szabott idő.

Vakargatnám, először körömmel: pattogzik, bereped, véresre-cserepesre varasodik alatta a kaparászásban kiszáradt ujjbegy. Nem jön le még egyszer a gond rücske tenyeremről. Sem a felejtésé, sem halálé, sem a feloldozásé. Társtalan perc utaztat a gondoskodásban. Szívósabbnak bizonyul a naponta zajló, hiábavaló küzdelemnél. Mindig a vészjóslóban bukkan fel, ahol csontkezeket rázogatva hosszan ünnepelnek.

„Többé semmi sem lesz úgy és olyan, meglásd” - mondtad rám nézve jelentőségteljesen az elvárható bajok menetrend szerinti érkez- tekor. Próbálom azóta szirmonként lefejteni. Tudom, torz bibét mutat, de mégis. Szedném az idei termést magra aszalódva.

Latolgatom persze tovább azt, ami már semmi sem úgy. Száraz közönyt csörgetek a meddő éjszakában. Megszokásból új színekre és formákra vágyom. Ha már. De leginkább nekem tetszőbb eseményekre. Ülök az elsötétített ablak mögött, és várakozom. Mutassa magát végre a más, ha be meri tenni ide a lábát. Eközben a gonddal sakkozom, és néha csalok. Csalmatok lehe csap fel a lentből. Kitartón püföli a menny boltozatját.

106