Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8.szám - Mánta György: Zoro és Huru
Édesanyám minden reggel elment a közeli vegyesboltba, hogy friss tejet, kakaót meg péksüteményt hozzon nekünk. Egyik nap azon kapta magát, hogy a két kutya a nyomába szegó'dik, mintha a védelmező testőrük volnának. Amint az üzletbe is követték, Margitka, a tulajdonos rászólt.- Ne tessék haragudni, de kutya ide nem jöhet be. Anyánk elnézést kért, Zoroékat kitessékelte a járdára, és becsukta előttük az ajtót. Mialatt vásárolt, az utcáról többször is dühödt, vad ugatás hallatszott. Már fizetett, amikor Margitkával együtt kinézett az ajtó üveglapján. A vegyesbolt előtt jó néhány asszony állt, szatyorral a kezében, rémült mozdulatlanságban. Ha bármelyikük megkockáztatott akár csak egyetlen lépést, hogy benyisson az üzletbe, Zoro vakkantására Huru irgalmatlanul ugatni kezdett, s a fogait vicsorgatva elállta az illető útját.- Tessék már rászólni erre a két dögre - futotta el a méreg Margitkát -, így el fogom veszíteni az összes vevőmet. Anyánk, a szégyenében pipacsvörösen, újra bocsánatot kért, és megígérte, hogy ilyesmi többé nem fordul elő. Másnap már nem az udvarból nyíló kiskapun hagyta el a házat, hanem a portán keresztül, jóllehet a sok lépcső megkínozta a visszeres lábát. Mi ott folytattuk a játékot, ahol este abbahagytuk. Az egyik átszökött gyerek ötletéből a park hosszú, salakos sétányát focipályává léptettük elő, a kapu szerepét betöltő két hanyatt döntött paddal. Ekkor jöttünk rá, mennyire csalóka a látszat. Zoro vakkantásaira a lomhának tekintett, behemót Huru olyan iramban száguldozott a salakon, hogy mindnyájunkat lepipált. Azon is ámuldoztunk, hogy Zoro mekkorákat tud ugrani, s az orrával remekül fejeli tovább a magasan szálló labdákat. Akkor fizettünk rá, amikor a labda, valamelyikünk célt tévesztett lövéséből, átrepült az egyik szomszéd kertjébe. Ez a Zsírgombócnak csúfolt köpcös szomszéd rég fente a fogát az intézetre. Nyugdíjas lévén, amikor már melegen sütött a nap, ideje java részét arra szánta, hogy anyaszült meztelen sütkérezzék a fűben. A parkban tanuló egyetemisták, ahogy rábukkantak, a slauggal többször is úgy meglocsolták tréfából, hogy Zsírgombóc futva menekült fedél alá, pokolba küldve a diákokat. Mivel ismédődő panaszait apánk sohasem vette komolyan, a labda most kapóra jött neki, esze ágában sem volt, hogy visszaadja. Egyik éjjel arra riadtam föl, hogy Huru fülrepesztőén ugat, egy nő pedig kétségbeesve kiáltozik.- Segítség! Takarodjatok innen! Segítség! Rosszat sejtve kiugrottam az ágyból, s pizsamában, mezítíáb kiszaladtam az udvarba. A kerítés mellett keskeny gyalogút vezetett föl ahhoz a házhoz, amelyben Zsírgombócék laktak. Zoro és Huru ezen az úton tartóztatta föl a szomszéd idősebbik lányát, aki befejezve a legújabb éjszakai flörtjét, szeretett volna mielőbb hazajutni. Az utcáról beszivárgó gyér lámpafényben vajmi keveset láttam, mégis biztos voltam benne, hogy a gyalogúton ugyanaz játszódik le, mint anyám oltalmazásában a vegyesbolt előtt. 60
