Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 1. szám - Varhot Imre: Sobricsalád Vasmegyében

elhatározottságot fejeze ki, ’s szemeiből éles, átható nézés sugárzott elő. Mindez olly imposant tekintetet ada nekie, hogy, ha haragjában ollykor csak rá nézett valamely társára, ez már reszketett tőle, ’s mind a’ mellett is a’ legnagyobb hűséggel ragaszkodtak hozzá. - Sobri haláláról semmi bizonyosat nem lehet tudni. A’ megrémült ország megnyugtatása végett azt híresztelték felőle, miszerint sok hasztalan üldözés után egy ízben a’ katonaság megtámadta bandáját, ’s miután Sobri nem talált rést menekvésre, agyonlőtte magát. Ezen hír bizonyosságát azzal akarták erősíteni, hogy a’ holt testben apja is rá ismert fiára, de azt öreg apja tagadta előttem, valamint, ha ez iránt törvény útján kérdeztetett volna, csakhogy fiát tovább ne üldözzék, a’ holt testet bizonnyal fiáénak állítandá lenni, - és így Sobri halálának hírét én legalább mesének tartom, ’s azoknak hiszek, kik azt állítják, hogy miután bandáját szétverték, Slavoniába vonult, ’ s álnév alatt még most is ott kanászkodik. Ezen gyanúmat apjának is előadám, - ’s szeméből is kiláttam, hogy fia még csakugyan életben van. Nemellyek azt is híresztelték, miként a’ haramiabandának valódi vezére nem Sobri, hanem bizonyos mágnásnak betyár fia lett volna. Lehet, hogy ezen nagyúri kalandor megfordult körükben, de a’ valódi vezért mindig Sobri Józsi volt.

A’ Sobri által lakott vidék népénei; ismertetéséhez egy pár érdekes adatot szerezvén, befejezésül közlöm azokat nyájas olvasóimmal. - E’ nép a’ hegyet fölötte kedveli; a’ hajléknak (így nevezik a’ pinczét) kulcsát a’ gazda mindig magával hordozza, az asszony és gyermekei kizárásával. Csak néha, nagyobb ünnepeken, ballag férjével az asszony. Öröm illyenkor látni őket. Egykét hörpentés után, mikor még nincs sok felöntve a’ garatra, teljes megelégedés, nyugalom ül ki arczaikra, ’s ha valamelly becsületes embert a’ hajlék közelében meglátnak, szívesen kínálják. „Igyék komám, adott az isten - így szólnak ők - aztán majd a’ telit is megkóstoljuk, van még egy fával (így nevezik a’ hordót), abba igen jó bort vertem össze.” A’ téli napokban késő estve megérkezvén a’ férj, vacsoráért űzi hajtja feleségét, és ha rögtön nem teremti elő, azonnal vállai között tapogat a’ gazda. E’ vidékről beszélik, hogy egy nő félvén ura haragjától, mindig a’ kályha közé szokta tenni annak így könnyen elővehető vacsoráját. Egykor történt, hogy midőn a’ nő kontyát szappanban áztatá a’ kályha között, éjjel megjött az éhes gazda, ’s vacsoráért kiáltozott. A’ megdöbbent nő a’ szokott helyre utalta férjét, hol vacsoráját tartogatni szokta. Eledele helyett a’ részeg férj a’ szappanos kontyot vette elő, és minden teketória nélkül mohón hozzá látott, de miután sokáig rágódott rajta, ’s a’ gyomor nem akará bevenni, a’ fogainak nem engedelmeskedő kontyot irgalmatlanul földhöz csapá, összeszidván nejét: miért nem főzte meg jobban a’ húst. Másnap reggel tűnt ki, hogy felesége kontyán vásította a’ fogát. - Ebédet csak nagyobb ünnepeken esznek, reggeli- és estelivel eltöltözvén. A’ magyar szót igen sajátosan, vontatva ejtik ki, különösen a’ hosszú é elibe mindig i-t tesznek, p. o. iédes, kiérem. A’ fiatalság - kikben még a’ régi magyar vér pezseg — igen ingerlékeny, a’ külvidékiekkel minden csekélységért harczra kelnek, ’s egymást mód nélkül eldöngetik. - Illy nép közt nem csoda, ha olly egyéniség is terem, mint a’ világhírű Sobri volt. 50