Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - Varhot Imre: Sobricsalád Vasmegyében
Különb legény, több ember vagy sorsosaidnál! - te arra vagy hivatva, hogy első légy köztük, ’s vezérként fölöttük állj! Ne légy szolga, ha szabad úr lehetsz, - az erdők, és bérezek független ura!” - És e’ titkos sugalatot valósítani sietett egy borzasztó eset - Sobrinak második ballépése, melly tulajdonkép az elsőnek természetes következménye volt. Egy megférhetetlen természetű juhász- bojtár, mint irigye, gyűlölő ellensége, sértegeté hiúságát, ’s oily kiszámított gonoszsággal üldözte őt, hogy a’ különben is heves véralkatú és büszke Sobri egy ízben, borozás közt, mint mondjuk, szerelem dolgában rendkívül meg- bántatván általa, ezt, mint halálos ellentét, mámoros ingerültségében agyonlőtte. Sobrinak ezen, inkább heves véralkata miatt ’s emberi gyarlóságából, semmint megrögzött gonoszságból elkövetett vértette nagy büntetést vont volna maga után, s azért jobbnak látá Józsi, elbujdosni az erdők mélyébe, ’s rabság és akasztófa helyett, szabad, sőt uralkodói életet és önkéntes halált választott. így lett ő haramiává, szegény legénynyé,mire őt egyfelől a’ csábító szerencse, másfelől balsorsa, sötét végzete vezeté. Azonban Sobri koránsem volt közönséges, aljas haramia. Ügyessége, bátorsága, parancsoló tekintete, kitűnő testi lelki tulajdonai miatt, több bujdosó, — nagyobbára pásztornépből ’s szökött katonákból állt gyiilevés ■_ sereg, csatlakozott hozzá, kik vezérül választék őt, ’s mindenben szolgai hódolattal engedelmeskedtek neki. Sobrinak, mint haramiában legszebb, legnemesebb jellemvonás volt az, miszerint a’ szegényeket soha nem bántotta, sőt még társai erőszakoskodása ellen is hatalmasan ótalmazta. Többi közt egyik társa az erdőben egy vásárra menő szegény pórnőt mindenéből kifosztott; ezt Sobri megtudván, a’ rablót pajtásai előtt mintegy elrettentő példaképen főbe lőtte. Szeretett szülőföldének vidéke is biztosítva volt általa minden megtámadás ellen, úgy, hogy még a’ környék urai sem félhettek tőle. Történt, hogy egyik, szegény legény társai közül, birkát orzott a’ széplaki uraság nyájából; erről is értesülvén Sobri, a’ széplaki csapszékbe összegyűjtő társait, ’s a’ tolvaj feje fölött ítéletet tartott; - ezt először is borral kínálta meg, ezután elővéve ezüstfokosát, három sorban egymás után úgy elverte őt, hogy kínjában a’ földre rogyott. Ezért a’ vidék uraságai nem haragudtak Sobrira, a’ köznép pedig egész a’ bálványzásig szerette őt. - Egy rabság beszélte nekem, hogy olly bizalommal viseltetett iránta Sobri, miként néhányszor, midőn több vendégei voltak, megjelent udvarában, ’s az egész vendégsereg előtt szépen furuglyázott, dalolt és tánczolt; - azonban az uraság inasának őrt kellett állnia, hogy ha üldözői jönnének, jelentést adjon. Az általa biztosított urak, ha beküldött hozzájuk, szívesen adtak neki kenyeret, húst, bort és lőport. O nagy kincs- sok pénz öszszehalmozására nem vágyott, csak annyi kellett neki, a’ miből nyalkán ruházhatta magát, ’s társaival együtt szegény legényesen megélhetett. Csak a’ gazdagabb papokat és zsidókat rabolta ki, ha módját ejthető, ’s az ezektől elsajátított pénz- vagy jószágból éldegélt. Jó öreg apját titokban sokszor meglátogatá, ez intette őt, hogy hagyna fel veszélyes életmódjával, ’s ő ollykor könyek közt sóhajta fel: „nem lehet apám, mert félek a’ veréstől, vagy a’ gyalázatos akasztófa-haláltól!” Ha szelídebb büntetőtörvényünk volna, valószínűleg megadta volna magát; mert miután nagy rablásokat nem vitt végbe, néha olly ínségben volt, hogy még szegény 48
