Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 6. szám - Pálfi Ágnes versei
P Á L F I ÁGNES Pokol-kerengő Ha hazugsághoz hasonlít, ne kezdd el az igaz szót se, hogyha nem kívánod, hogy ollyat, amit meg se tettél, restelj. Dante: Divina Commedia, XVI. Almod az álmom: lángoló kék oroszlán a sárga réten. Sápatag hölgyikéd elomló húsát biz’ én is megmotoznám, s vajfehér máját zabálnám, semmi kétség. Bűnöm a bűnöd - vérző' libanyak sziszeg a holdra: szivecskéd ölni kész! Menny és pokol-mély. Ten-lelkem ingatag, akár az éjfél óramutatója. S a holt madár nyitott szeméből tűz-patak sistereg föl-föl, s bukik alá a tóba. Setét bohózat: szurka-piszka folyvást. S mint őszi villám, a Skorpió-szigony belém hasít: ki hozta ránk e rontást? Seblázam érted csitítni nem bírom. Lesem csak némán (bolygó kisérteted) e lassú kór fortéimét. — S rút kín, bizony, meg nagy nevetség viselni bélyeget, divatjamúlt, szivárgó fáj-virágot, gyász-ingemen virító bűnjelet, mit az a féreg itt-ott már kirágott. 50
