Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - Varhot Imre: Sobricsalád Vasmegyében
V A H 0 T IMRE Sobricsalád Vasmegyében NÉPISMERTETÉS * Életem legboldogabb pillanatai közé számítom azon, emlékezetemben még most is tündéri álomkép gyanánt feltűnő időt, midőn múlt nyáron Balaton- Füredről Hertelendi Károly, a’ balatongőzhajózási társaság igazgatójának szíves meghívására és kalauzolása mellett, szép hazánk egyik legszebb tájékát, a’ Zalamegyében fekvő tapolczai völgyet, ezen, Kisfaludy Sándorunk lantja által megdicsőített regényes, classicus földet, meglátogatám. Annak idején e’ folyóirat hasábjain bővebben fogom azt a’ t. közönséggel megismertetni; most felvett tárgyamhoz képest csak azért idézém fel e’ bájvidék emlékezetét, mert midőn annak kebeléről elszakadva Füredre visszautaztam, a’ badacsonyi kikötőnél véletlenül Horváth Ede - cs. kir. kamarással, hazánk egyik leggazdagabb aristokratájával, - de mi sokkal nagyobb érdeme — a’ jó ügy egyik hű bajnokával, és szeretetre méltó nejével valék szerencsés megismerkedni, kik, értesülvén utazásom czéljáról, ’s látván a’ parasztok által, „indsellér”-nek nevezett daguerrcotypistám működését, vasmegyei lakhelyűk-, Baltavárra, olly megjegyzéssel hívtak meg bennünket, miszerint itt nem csak a’ táj szépsége, de folyóiratom népismertető iránya miatt a’ híres Sobri Józsi élő atyja és testvérei is érdekelni fognak. E’ figyelmeztetés következtében nem feledkeztem meg a’ szíves meghívásról, és később Deák Ferencz csendes lakhelye-, Kehidáról egyenesen Baltavárnak vettem utamat, hol is a’ legszívesebb fogadtatásban részesültem. A’ gyönyörű fekvésű falu daguerreotyppali fölvétele nem sok bajba került; azonban a’ Baltavárhoz közel, báró Mikos széplaki pusztáján lakó Sobricsa- ládot arra bírni, hogy czélomhoz képest csinos, ünnepi ruhába öltözve a’ Horvát-uraság kastélyába jönnek, - nagy utána járással sikerült. - Eleinte az együgyű pásztornépnek nem eléggé világosan magyarázá meg a’ gazdatiszt, hogy mi végből kellene bejönniök, - ’s vonakodtak a’ meghívást elfogadni. — A’ híres haramia atyja, az öreg kanász, hihetően így gondolkodott: hátha azért akarnak bennünket ezek a’ pesti furfangos urak lefestetni, hogy netalán ez által a’ zsiványéletet vitt fiú és testvér miatt az atyafiakat is bajba keverjék. ’S valóban több ízben kellett utánok küldeni, ’s a’ rábeszélés egész hatalmát irányukban használni, míg végre Sobri Józsi atyja és két testvére, a’ Horváturaság udvarában megjelentek. Meglepő volt rám nézve látni a’ világhírű haramia édesatyját, a’ 75 éves jámbor kanászt, szelíd, becsületes arczával, a’ mostani ifjakat kigúnyoló erőteljes, férfias termetével. Egy, az isten szabad ege alatt magasra nőtt, ép tölgy állott előttem, mellyet az idő vihara nem volt képes görbére hajlítani, megtörni. És én nem akartam hinni, hogy e’ szép, egészséges fa romlott, férges gyümölcsöt termett volna. A’ mint az öreg Sobrinak *ln: Magyar Föld és Népei, 1848.1. 13. 43
