Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - M. Kiss Sándor: Különbéke

Mióta a gyerekfejjel, s kellő társadalmi műveltség nélkül átélt első rendszer- változás után már éretten élvezhettem a másikat, döbbentem rá sajgó kebellel, hogy bennem már bizony alig-alig csörgedezhet valami a legendás sváb vérből. Dédapám a sátoros moziból varázsolt kőmozit, két cukrászdát, egy villanyszerelő szaküzletet s egy kocsmát. Én meg?

Kígyóbűvölő nagyanyám - a hat sváb ivadék egyike - kezdetben csak részesedett a kocsmából, aztán végül az övé lett. Itt üldögélt a pénztárban, s fogadta a pedert bajuszú Liliomfik szegletes, de mégiscsak bájos udvarló

szavait. Nagyapám — az éppen megözvegyült asztalos legény is -, aki munka előtt reggelente itt költötte el az élethez szükséges felest, egyike volt a bókhalmozóknak.

Nagyanyám tudatához azonban sem a sokat ígérő szemvillanások, sem a kócos mondatok nem jutottak el. Ugyanis éppen szerelmes volt, halálosan és reménytelenül, ahogy azt saját mozijában, a filmekben láthatta, illetve - mert művelt volt - a divatos ponyvákban olvashatta.

A konfliktus feloldhatatlan volt. Shakespeare regéje évszázadokat átívelően

73