Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - Kulin Ferenc: A 'polgárosulás' érelme

JEGYZETEK

1 Teliér Gyula: A rendszerváltás rendszere (I.); A történelem főutcájánOI.) Kairosz - Kölcsey Intézet

2 Uo- I. 94.

3 Az MDF választási vereségének tanulságait elemző tanulmányomban - Középkezdés; Mundus Kiadó, Bp„ 1998. 11-19. - magam is hasonló diagnózist fogalmaztam meg.

4 „Az elmúlt évszázad hatvanas-hetvenes éveinek alaposabb feldolgozása ugyan még várat magára, de az első részösszefoglalások azért már megszülettek, a korra vonatkozó tanulmányok s főleg a kevert műfajú egyéb írások száma pedig bőséges. E dolgozatok között adatokban gazdag, a szakmaiság mércéjének megfelelő - a korszak értékelvű-morális megítélésétől ezért tán túlságosan tartózkodó - tudományos munkákat is olvashatunk persze (ilyen például Romsícs Ignác monográfiájának - Magyarország története a XX. században - vonatkozó fejezete, vagy ValucH Tibor könyve - Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében ), de föltűnő lehet, hogy az értelmezések, értékelések, vagy publicisztikus reflexiók szerzőinek többsége'az 'objektív' - a morális szempontokat mellőző - „megértésre' való törekvésében még akkor is a kádári 'sikersztori' idejét igazolja vagy mentegeti, ha ez verbálisán nem annyira nyilvánvaló. E tárgyszerűnek és elfogulatlannak tetsző - s ezért hatásában nagyon gyümölcsöző - szemléleti csapdahelyzet legnívósabb produktuma talán Kalmár Melinda könyve (Ennivaló és hozomány. A kora kádárizmus ideológiája.) Ez a kivételesen intelligens kötet a kádári 'ideológiát'- s annak genezisét - olyan, határoltságában is modernizációs jelenségként mutatja be, amely leszámolva a megelőző időszak 'premodern' tehertételeivel, nemcsak az élhetőbb viszonyokhoz szállított tudati és 'közérzeti' muníciót, de - szándék nélkül is teret engedve a revizionizmusnak - idővel a rendszer leküzdhetetlen kritikáját is kicsíráztatta, s így - teszem hozzá én - arra, vagy annak részére akár mint a polgári társadalom felé utat nyitó rendszerváltozás egyik generálójára (tehát mint gond nélkül vállalható hagyományra, örökségre - ahogy Medgyessy mondhatná) is nézhet, aki úgy akar nézni, vágy akinek ez így tökéletesen megfelel.

E manapság virulens, (!..) 'örök baloldali' gondolkozásmód populárisra hangszerelt - sokak számára 'igazoltnak' tudott, így könnyen átélhető, megérthető - változata az’ egész korból csak a relatív biztonságnak, az anyagi gyarapodásnak, a fogyasztási lehetőséged lassú tágulásának, a kiszámíthatóságnak, a társadalmi békességet jelentő 'közmegegyezésnek' az emlékezetét látja, láttátja.őrzi és izmosítja folyvást, el egészen Kopátsy Sándor betűhalmazáig (Kádár és kora), aki Kádárban új Szent Istvánra, nemkülönben a rendszerváltozás előfutárára ismeivén, oda lyukad ki, hogy egy történelmi korszak annál jobb, minél többet és minél nagyobb biztonságban ehet áz ember." - (N. Pál József: A 'gulyáskommunizmus' múltja és jelene- és ami mögötte van; In: Polgárosodás és irodalom; Kölcsey Füzetek III. 2003. 296.)

5 Uo- II. 180.

6 Uo. II. 174.

7 Uo. I. 88.

8 Uo.: II. 180.

9 Jankovics József: Polgárosodás és peregrináció; Polgárosodás és irodalom; Kölcsey Füzetek III. Bp., 2003.13. „Szepsi Csombor Márton elképed, amikor Franciaországban nem ismert," mert soha nem látott aranyait elutasítván, jól szabott kabátját kanya- rítják le nyakából fizetség fejében; az arvaház, dologház, aggok menhelyének intézményét megcsodáló Bethelen Mihály 'bestiákat súperáló inhümanltásnák' bélyegzi az az el üzletieseden viszonyt, amikor Franekerben azt tapasztalja, hogy 'egy Rixti nevű szüle' a tulajdon édes eladó nagylányának is 'ételt, italt, s hálást pénzért ad, s ama másoknak való varrásával a leánya szerezvén pénzt, azt fizeti az anyjának."

„Ifjú Pápai Páriz Ferenc pedig néhány evvel később úgy vélekedik, hogy Európának azon részén 'minden barátságot a haszon tesz próbára', s‘keserűen nyugtázza a belgák’durvaságát: 'soha bizony nem hittem volna, hogy ezek a Belgák oly hideg emberek légyenek de most magunkon tapasztaljuk Germania szegényebb, mégis jobb szívvel látja az idegent Vitnyédi István sem volt jobb vélekedéssel a nemesi vírusokat pénzzel pótló hollandusokról, 'kik előtt semmi tekinteti nincsen az bö- csületnek hanem az’haszonnak.... A magyarnál á becsület elébb mosdík a kereskedő vargák excellentiai hasznánál.'(Uo.: 14.)

10 (legyzetbe: Kints keresés: veszte az Erköltsnék: „Ez az, mely az Egész Világot megcsalja, / S hogy az Ember rabja, mindenütt kivallja./ Ezzel veted láncra szabadságaidat,*/ Szívedet lelkedet s igazságaidat. / Mennyet, földet megvész, ki kinccsel fize31