Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 3. szám - Fehér Renátó versei

Abból a filmből, amit mindaketten kívülről tudtunk, lett a búcsúmondat. Vacsoránkra már a vészharang kongat. Eszünk lencsét fasírttal, mellé töltök pezsgőt, mert engem Isten, de az ördög téged jövőre is majd tovább tesztel, s nincs fogadalmam, csak ez a szilveszter.

Amit kovbojosnak hívott

Végrendeleteit a fürdőszobacsempére írogatta fel. Másnap, mikor kitisztult, pucéran beguggolt a kádba és aktualitás hiányában próbálta az egészet lemosni.

Vasárnap délutánonként az ölébe ültetett

és elszendergett a hintaszékben,

pedig ő nem tűnt vevőnek az ilyen nyugdíjas-alkura.

Az ORF 1-en közben ment a western,

amit kovbojosnak hívott és közös élménynek szánt.

Én a számat harapva igyekeztem megfejteni,

vajon a lovak túlélők-e, mert akkor ló vagyok.

Az utolsó évek álmait végigüvöltötte.

Nem tudtam, hogy nyilasok, ávósok vagy egészen mások üldözik,

de a végén, már vele együtt, bíztam a győzelmükben.