Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 3. szám - Gál József: "Én vagyok az utolsó fazekas"

És akikkel életre szólóan a munka kötött össze. Szerdahelyi Károly szabadtéri szobraim posztamenseinek tervezője. Legelső munkánk az egerszegi fedett uszoda volt. Azért is tudtunk teljesen egyetértésben együtt dolgozni, mert ő is a népi építészet értékeiből indult ki. Kós Károly és körének irányvonalát követte. Hiányzik személye. Köztünk van még szerencsére a másik barát-munkatárs, Lovonyák Adorján építőmester, aki 40 éve építi domborműveimet. Még Ausztráliában is elkísért, hogy a Canberrái domborművemet „helyére rakja”.

A KIÁLLÍTÁSOK- Az íróknak a könyv, a képzőművészeknek a köztéri alkotás, a kiállítás pályafutásuk fontos eseménye. Az elmúlt fél évszázad alatt több száz egyéni és csoportos, nagyszabású és kamara-kiállításon ismerhették meg munkáidat az érdeklődők. Melyeket tartod fontosnak?-Minden kiállítás fontos. Fontos azért, hogy megismerjék az ember munkáját, fontos azért is, mert a műteremben - akár egy raktárban - rendszerint egymásra zsúfolódva állnak a plasztikák. Nem egy munkám a kiállításon döbbentett meg, mert kiemelve a zsúfoltságból elkezdett élni. Ilyenkor látom, miért jó, és erőteljesebben jelennek meg a rossz megoldások is. A köztéri szobrok is igazán csak a „helyükön” jelzik, sikerült-e a célnak és az elképzeléseimnek megfelelőt alkotni. A kiállítás — épp ezért - minden művész számára a számadás ideje.

Melyeket tartok kiemelkedő jelentőségűnek? A TV-Galériáját, annak hatását már említettem. Ez volt az első emlékezetes. Nagyon fontos volt az 1976- os műcsarnokbeli kiállításom. Ennek előzménye a következő: a főiskolai mesterek javasolták azoknak a növendékeknek bemutatkozását, akik egykor valamilyen ígéretet jelentettek. Nekem már ott olyan dolgaim voltak, amelyeket ma is vállalok, ma is ugyanúgy csinálnék meg. Azt vallom, hogy egy műalkotás nemcsak egy vagy két évig érvényes, hanem annak időtállónak kell lennie.

A megnyitó után megkérdezte a teremőr: mit gondol, mennyien jöttek el? 540 ember - mondta. Ezt Borsos Miklós nyitotta meg, eljött László Gyula, Gádor István, Keresztury és mindazok, akik nagyon sokat jelentettek nekem.

Szívesen emlékezem az 1988-as Vigadóban megrendezett tárlatomra. Ezt Keresztury Dezső ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Természetesen fontosak voltak az itthoniak is. 1973-ban a Göcseji Múzeumban volt látható az első jelentős „hazai” tárlatom. 1994-ben és 2004-ben életmű-tárlaton mutathattam meg alkotásaimat.

Több külföldi kiállításom közül szívesen említem az 1989-es mannheimi Reiss Múzeum meghívását, a közelmúltból pedig tavalyi (2007) krakkói tárlatomat. A város legszebb kiállítótermében, a Jagelló Egyetem melletti galériában láthatta a lengyel közönség a munkáimat. Mellette II. János Pál életét mutatták be. Az én kiállításomat meghosszabbították, mert úgy vélték, a kettő gondolatiságában kiegészíti egymást. Örültem romániai bemutatkozásaimnak is (szintén 2007-ben). Előbb a marosvásárhelyi Bernardy-házban

44