Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Kós Károly-Zalán Tibor: Az ország, az építő
28 IRÉNÉ: A sebek begyógyulnak, Uram. VAZUL: Nem, István, nem kell e vajdaság nekem. RÁD LA: Csak a hatalomhoz van jogod és semmi máshoz. ISTVÁN: Véres építést parancsoltál nekem, Úristen, s én nem irgalmazhattam, s Te sem irgalmaztál nekem, Istenem... Koppánynak halni kellett... s Ajtonynak is... az utolsó Vazul volt ... ez volt a legnehezebb, Uram... Vazul... (Hangok.) RADLA: Nagyuram. GÉZA: Ügy akarom, hogy a vezéri botot István kapja meg. SAROLT: Nem az én fiam, ez idegen ember. GYULA: A fa ki fog dőlni. IRÉNÉ: A sebek begyógyulnak, Uram. VAZUL: Nem, István, nem kell e vajdaság nekem. RADLA: Csak a hatalomhoz van jogod és semmi máshoz. ISTVÁN: És áldoztam én is, uram... a gyermekeimet adtam... mind. Imre volt az utolsó... most is ő fáj a legjobban. Mindent Te parancsoltál, hogy megcselekedjem, s hiszem, hogy amit el kellett venned tőlem, azt mind elvetted, és annyit vettél el, amennyit elvenned kellett tőlem. Most, hogy elébed járulok, már békíilj meg velem, s irgalmazzál énnékem, kegyelmes Úristen. Az ország felépült, templomaid állnak, erős kötőanyag bennük a gyászom és minden szenvedésem...(Hangok.) RADLA: Nagyuram! GÉZA: Úgy akarom, hogy a vezéri botot István kapja meg. SAROLT: Nem az én fiam, ez idegen ember. GYULA: A fa ki fog dőlni. IRÉNÉ: A sebek begyógyulnak, Uram. VAZUL: Nem, István, nem kell e vajdaság nekem. RADLA: Csak a hatalomhoz van jogod, és semmi máshoz. ORVOSBARÁT: István király meghalt.
