Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Tornai József versei
Csontvázam és kabátom Letört ez a nagy hibiszkuszlevél, csontvázamat is fölborítja az éj, lehullok én is a zavarosba, látom hínárral bélelt iszap-kabátom. Macskáim Töltöttem éjszakám estétől reggelig Keresztbe feküdtek, istenem, istenem, nagy nyomorúságban: macskákkal egy ágyban, hasamon nyújtóztak, „másképpen lesz holnap”? Vagy dobáljam le a de hát nem szeret Mit csináljak, milyen nem dorombolna a lustákat magamról, egyik se majd akkor? élet volna, hogyha szívemen két macska? Járkálnak, esznek és hosszasan nézegetnek kifelé, ablakomon üvegén mit lesnek? Nem szeretnék soha arra ébredni, hogy a két korom-fejű örökre itthagyott. Inkább begörbítem lábamat, hadd legyen nekik jó a dolguk, ha már én öregszem. Nem jobb megosztani velük paplanomat, mint magam maradni az éjfél-kő alatt? Gerléim Gerlepár, tavasz, tavasz, gerlepár, nem kéne valahol tüzet rakni már? 4
