Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 2. szám - Bokányi Péter: Közlés és hatás
mellett. A Fekete vőlegények válasza egyértelmű. Lévén a regény elkötelezettsége nyilvánvaló, a feladat a meghatározó, a személyes, emberi tragédiák feloldódnak a történelmi cselekvésekben, a közösségért cselekvésben, a későbbi Gulácsy-regényekben viszont már nem ilyen egyértelmű a helyzet. A kritika többször és kategorikusan jelentette ki a Fax Vobis, a Nagy Lajos király, ti Jezabel esetében, hogy azok nem érik el a Fekete vőlegények szintjét, „a sikert hozó lektűrnek, a történelmi tanulságok helyett erotikus szenzációkat, nagy emberek intimitásait követő kispolgári ízlésnek tett engedményeket vet a bírálat az írónő szemére”10 - ahogy a Romániai magyar irodalmi lexikon Gulácsy-szócikkét író Láng Gusztáv sommáz. Kétségtelen, a későbbi regények egyre nagyobb teret engednek a személyesnek, hihetjük ugyanakkor, hogy Gulácsy regényeinek esetében nem ez a „közönségkiszolgálás” működik, hanem a Fekete vőlegényeket követő munkák egyazon gondolatmenet termékei, s szervesen következnek a korábbiból. A Fekete vőlegények ábrázolta makró- történelmi folyamatok maguk alá gyűrik az egyes szereplők „mikrotörténel- mét”, saját történeteit — hiszen a regény a messianisztikus önfeláldozás regénye Czibak Imre révén - a későbbi munkákban pedig hangsúlyváltás történik: a makrotörténelem tényei csak mintegy hitelesítik az elmondott „kis történelmeket”, a történelemben élő, a történelem által meghatározott személyes sorsok történeteit. A regények ily módon magát a történelem fogalmát értelmezik, értelmeztetik át: a személyes sorsokból, történetekből, a mikrovilágokból összeállítható történelmet láttatják, szemben az eposzi nagytörténelemmel (sic!), amely mintegy felülről vezérli az emberi életet, s rendeli maga alá az egyént, a személyest. Vélhetően ebben ragadható meg a Fekete vőlegények értékelésének (s talán az életmű egésze értékelésének) a kettőssége. A 19. századi regényhagyomány folytatójaként a regény mindazt nyújtja, amit a konvencionális irodalmi ízlés megkíván: hőseinek nagyszerűsége, önfeláldozása szorosan fűzi a 19. századvégi, 20. század eleji irodalmi, történelmi közgondolkozásához, amely a történelmi regénytől azt várja, hogy az a nemzeti múltat reprezentálja, hordozza mindazon funkciókat, amelyek az eposzból örökítődtek tovább. A Fekete vőlegények ugyanakkor a történelemben élő ember regénye is: főhősének célja, hogy boldog ember, erős, sikeres férfi legyen, alárendelődik a történelemnek, azt követeli tőle a kor, hogy adja fel alapvető célját, ezzel együtt önmagát. Ahogy fentebb állítottuk, ez nem jelenik meg a Fekete vőlegényekben problémaként, hiszen a regény elkötelezettsége, a „feladat” révén éppen az önfeláldozást hirdeti: amiben meg mégis megnyilvánul, azok a személyes világok, személyes életterek rajza a műben. Gulácsy későbbi regényeiben tehát utóbbiak erősödnek fel a „nagy történelemmel” szemben - s a hangsúlyváltás eredményezi azokat a regényeket, amelyekben a személyes válik témává a közösségivel szemben, az egyén a történelem elé helyeződik; vagyis a múlt ebben az értelemben „hatalmasodik” a jelen fölé: a jelen történelmének problémái mögött a személyes sorsok megértésére, megértetésére tesz kísérletet. •kick 77
