Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 2. szám - Kós Károly-Zalán Tibor: Az ország, az építő
(folytatjuk) 26 RADLA: Megnézem, kész-e a levél. (El.) ISTVÁN: Levelet írattam Rómába. A pápának. Erősítse meg a püspököket, és adja áldását nekünk. GIZELLA: Bizonnyal megteszi. És az Isten kegyelmes lesz... A következőt nem veszi el... Szegény kicsi Iréné... Sűrű volt a haja és sötét, a szeme is barna... Szép angyalka az égben most... És... koronát kértél-e Szentatyától? ISTVÁN: Nem, most nem. GIZELLA: Beszéltük... ISTVÁN: Meghalt a gyermekünk... GIZELLA: A lengyel is koronát kért Rómából. S megkapja. ISTVÁN: Engem is királynak szólít minden levél. GIZELLA: De itthon nem vagy király. A magyar uraknak nem parancsolhatsz. Nem a te ispánod Ajtony? Az erdőelvi vajda sem tisztel uraként. ISTVÁN: Mit akarsz, Gizella? Gyula vajda az én anyámnak édes testvéröccse, és nekem hűséges atyámfia. GIZELLA: Úgy mondják, a vezéri botot az ő kezéből vetted. ISTVÁN: Úgy mondják?... S neked ki mondta? GIZELLA: Csak beszélik, Uram. Szolgák, mindenki. Hallottam... ISTVÁN: Beszélik hát... Milyen szaga van a gúnyádnak, Gizella? Hol szedted föl? GIZELLA: Nem tudom. A templomban voltam. A tömjén erősen füstölt. ISTVÁN: Úgy. A tömjénfüst. Annak van ilyen nehéz, hideg, keserű szaga. (Radla jön.) Készen van? RADLA: Kezed írása hibázik, s a pecsét. ISTVÁN: Menj most, Gizella. Radla... RADLA: Odaírtam még, amiről szólottái egyszer... hogy bölcsen fontolja meg a Szentatya, nem volna-e szentegyházunk gyarapodása, ha a magyarok urát királyi megszólítással becsülné meg, és ennek jeléül koronát küldene neki. ISTVÁN: Ezt írtad, Radla? RADLA: írjak új levelet, Uram? ISTVÁN: Talán az Úristen akarja így... Menjen hát így a levél. (Radla el.) Ha a követ időben fordul, s a pápa elküldi a koronát, még karácsony havában fejemre tétetem azt.
