Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 2. szám - Kós Károly-Zalán Tibor: Az ország, az építő
14 I. NEMZETSÉGFŐ: így hát láttad őket te is. Zászlónyi sereg. Mit gondolsz? II. NEMZETSEGFÖ: Szép rend, jó lovak. Különb nincsen Géza úrnak sem. I. NEMZETSEGFO: Bőrujjas. Nyereg mellett csákány és kard, tiszteken láncing. Hadba készül tán Koppány és Kál népe? II. NEMZETSÉGFŐ: Mi lehet ott? Halljátok? IV. NEMZETSÉGFŐ: Köszönti Koppányt Lél és Huba népe. III. Meg az Ond nemzetségek. III. NEMZETSÉGFŐ: Lehet. A mi apáink együtt nyargalták a német és görög földet Vérbulcsú népével. IV. NEMZETSÉGFŐ: Ä horkák híres hadnagyok voltak. E Koppány öregapját, Vérbulcsú urat a görög császár királyként tisztelte. Őt s az erdőelvi vajdát. E kettőt csupán. MIHÁLY: Taksony fia Géza vezért bizony soha. I. NEMZETSÉGFŐ: Te csak tudod, Mihály úr, hiszen az öccse volnál, vagy mi... I. NEMZETSÉGFŐ: De Koppány se Vérbulcsú II. NEMZETSÉGFO: Ki tudhatja azt ma még. (Koppány és Kál jönnek hadi gúnyában.) KOPPÁNY: Hát ez a legény? MIHÁLY: A fiam, Vazul. KOPPÁNY: Segéljen az Úristen, öcsém. Mihály! Téged akar-e Géza úr a törzsek hadnagyának? Mert ez a törvény. MIHÁLY: Ha adná, se venném. Nem vagyok én bolond, hogy veletek tusakodjam. KOPPÁNY: A fiát akarja hadnagynak? MIHÁLY: Nem is az enyémet. Igaz-e, Vazul! Ha a törzsek vállalják a legénykét, ő dolguk. Ámbár, talán okosabbat is tehetne... Mit gondolsz? (István jelenik meg.) Ahol jön, ni... KOPPÁNY: (Odamegy Istvánhoz.) Köszöntelek, öcsém. ISTVÁN: Koppány úr! KOPPÁNY: Megcseperedtél. Hány esztendőt töltöttél már? ISTVÁN: Huszonegyet. KÁL: No, akkor nőhetsz még egy arasszal! (Otthagyják Istvánt.) IV. NEMZETSEGFÖ: Fegyveres haddal jöttél, vezérválasztásra. Okos-e ez? KOPPÁNY: Fő az óvatosság. IV. NEMZETSÉGFŐ: Mitől félsz? KOPPÁNY: Géza vezér kemény és okos. Sarolt pedig az erdőelvi vajda testvérnénje. II. NEMZETSEGFÖ: A vajda nincs itt. Ajtony úr népét se láttam. KOPPÁNY: Annál jobb... Legalább vidám napunk lesz. Iszom Taksony fia Mihály úrra, atyámfiára. Egészségére igyatok ti is!
