Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - T. Ágoston László: A hecsedli meg a postás

vagy öt szerkesztőség tartozik nekem, miközben kikapcsolják a telefont, így aztán internetvonalam sincs...- Most honnét beszélsz, Ferikém?-Ja, persze, még ezt se mondtam... Beugrottam a Jancsiékhoz, innét hívlak. Különben az este feljött hozzám a közös képviselő, hogy fizessem ki legalább a háromhavi közös költséget, mert különben beperelnek. Holnap meg jön a gázszámlás csaj...- Tudod, hogy szívesen segítenék, Ferikém, de hát az én nyugdíjam is...- Ugyan, ne is említsd! Nem panaszként mondom... Különben sincs semmi vész. Ha megnyerem a húszast a pályázaton, meg a hetilap megadja a cikkeimért a másik huszonötöt, a könyvkiadó a szerkesztésért az ötvenest...- A végén még kiderül, hogy milliomos leszel...- Nem állunk rosszul, Józsikám.. .Tudod, hajtok, mint a güzü, csak ez a fránya postás...- Az. Mindig csak a postás, meg a hecsedli. Képzeld, eladták a városi erdőt, pedig van benne egy olyan csodálatosan szép csipkebokor akkora hecsedlik- kel...- Ez aljasság. Csak úgy, ukmukfukk eladták? - Aztán némi csend után visszatért a saját gondjaihoz. - Mit gondolsz, ha írnék egy elégiát a rózsabokorról, vagy egy tökös szonettet hecsedli címmel, meg lehetne vele nyerni azt a pályázatot? Különben ma már írtam egy verset. Az a címe, hogy A szeme. Tudod a villamoson láttam meg. Ott állt a kapaszkodónál... Te Józsi! Annak a nőnek olyan gyönyörű szeme volt, és ahogy ott állt mellettem, és összekoccant a vállunk...- Megszólítottad?- Nem, nem volt rá idő. Leszállt. Viszont akkor már megvolt az első két sor. Ha lesz internetem, majd átküldőm.-Jó, küldd! Egyéb újság?- Nincs semmi lényeges. Kissé döcög, de megy a szekér.- Hát akkor... Hecsedli, és várjuk a postást.- Igen, Józsikám, a gyönyörű, hecsedli szemű postást.

144