Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Gál József: A portrészobrász
hogy valami művészfélék élnek ott. Néhány nap múlva megjelent az iskola igazgatónője, Vizkeletijulika Masszi Feri kollégával együtt, s meghívtak bennünket az iskolába tanítani. Nekem a tanítás nem volt új, hiszen - a Főiskola első négy évében pedagógiát is tanultunk - tanítottam a zebegényi szabadiskolában, meg gyakorló tanításként a budapesti Török Pál Utcai Művészeti Szakközépiskolában. Itt kérésemre ábrázoló geometriát tanítottam. A tanítás a feleségemnek volt új, de hamarosan ő is megtalálta helyét a tanórákon és a kollégák között is. 1993-ban kerültem Tornai Bandi (Tornai Endre András szobrászművész 1949-2008) helyére. Három év múlva 1996-tól igazgatóhelyettes lettél, a te feladatod lett a képzőművészeti tagozat irányítása. Azért mertem vállalni ezt a tisztséget, mert mint említettem, már volt pedagógiai tapasztalatom. Itt ki kellett építeni a szakszerű oktatás további feltételeit, mindenekelőtt műtermet kell építeni. Az addigi három év tapasztalata elég volt arra, hogy meggyőződjek róla, jó kollégáim vannak, akikkel ebben a beosztásomban is jól tudok dolgozni. Milyen elvek vezettek az oktatás megszervezésében? Ne várj tőlem valamilyen kőbe véshető alapigazságokat, magvas mondatokat. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy újonnan szerveződő intézménynek a feltételei hézagosak. Itt sem volt másként. A jó szellemi közeg mellett meg kellett teremteni a tárgyi feltételeket, elsősorban a műhelyeket, beszerezni a gyakorlati munkához szükséges eszközöket, felszereléseket. A tartalmi részt pedig mindig a közösség, egy testület tudja alakítani. Ebben a munkában teljesen egybevágó vélemény persze soha nem lesz. Minden döntést alaposan végig kell gondolni, aztán a gyakorlatban megpróbálni megvalósítani. Ebben a folyamatban konfliktus persze előfordul. Szükségszerű is. Nekem az a feladatom, hogy a nézetkülönbségeket próbáljam oldani, az elhatározásainkat következetesen végigvinni. Az nem lehet, hogy elhatározunk valamit, aztán két hét múlva újabb ötlettel áll elő valaki, s ezért föl kéne rúgni, amit addig megcsináltunk. Minden hónapban nem lehet a reformokat megreformálni. Minden döntésnek, különösen, ahol emberekkel foglalkoznak, kifutási ideje van, s csak bizonyos idő elteltével érdemes váltani. Ha az szükséges. Mi a szombathelyi iskola sajátossága? Nem tudom, hogy sajátosság-e. Azt viszont tudom és vallom, hogy nekünk mesterséget kell oktatnunk. Olyan dolgokat, amelyek taníthatók. Nem tartom szerencsésnek, ha tizenéves gyerekeket értelmezhetetlen, ködös irányokba tereljük. Azt tanítsuk, ami konkrét, ami értékelhető, ami megoldható. A fiatal vegye észre a problémát, s próbáljon arra választ vagy válaszokat keresni. Úgy vélem, ez a kulcsa a mi feladatunknak. A művészetről, esetemben a szobrászatról való mély filozofálgatást hagyjuk a gyerekek későbbi, érettebb éveire. A testületben többen is osztják ezt a véleményemet. 119
