Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Ódor László: Halat vagy hálót és halászni tudást?

A magyar nyelv nem produkál hasonlót - nincs is meg benne a tréfa szála: nosztalgiára kacsintón nem élhet mint új fogalom az osztalgia, hiszen az Ost nem beszédes széma. Igaz lehet, hogy mi magyarok túl komolyan vesszük a történelmünket? Ezért hiányoznak a mostani rendszerváltásból - ami valójában s igazából értékrendváltás - a tréfás elemek? Hogy hiányzik az, ami a második világháború után bizony megvolt. Arra gondolok, hogy nagyapám, aki a Felvidékről gyalogolt át Trianon után Magyarországra, a felszabadulást csakis hosszú u-val s lehetőség szerint különválasztott d-vel mondta. E szakrált szó az ő szájából így hangzott: felszabad(d)úlás.

5.

Foglaljuk össze a fenti tanulságok szociális érvényű üzenetét: a támogatás akkor jó, ha öngondoskodó irányban változik a támogatott tartásán, életvitelén, sorsán. Ha a támogatott nem csupán recipient, elfogadó, hanem együtt formálva, újraformálódva veszi magához a támogatást, tehát együttműködő.

5.1.

Erre sok és sokféle gyakorlati megoldással vértezheti fel magát egy jó társadalom. Például említem a - német nyelvterületi — Umschulung-ot, amire - bizonyára nem véletlenül - nincs adekvát magyar szó. Az Umschulung nem átképzés, amint a szótárakban áll, hanem olyan korrekciós iskolai tanulást jelöl, amely elvégzése után az egyén nagyobb eséllyel „jelenhet meg a munkaerőpiacon”. Hasonló konkrétsággal szól a life-long-learning vagy a lebenslanges Lemen: valóban az időhöz és a valósághoz való illeszkedést, kor-alkalmasságot igyekszik segíteni. Van rá ugyan magyar szó, szinte poétikusan szép: élethosszig tanulás, csak éppen a társadalmi gyakorlatban, mint korrekciós gyakorlat, nem fogant meg.

Minden támogatás - ha jó - ilyen célt követ. Ezért követelik meg a jó szándékú támogatók a pályázást és az ún. önrészt-, hogy a támogatott is aktív részese legyen a kiszemelt tennivalónak. Ne sült galambot várjon, vagy éppen azt, amit odavernek neki a tehetősebbek, a gazdagok. Szomorúan kell tudomásul vennünk, hogy Magyarország mai állapotában ennek az önrész-kívánalomnak alig-alig tud eleget tenni. Ez nem pusztán anyagi, pénzügyi hiány, hanem nagyon súlyos lelki deficit jele.

Egyszerre kell megerősödni testben és szellemben, lélekben. Egészen biztos vagyok benne, hogy a szellem és a lélek ereje mindennél fontosabb. Inkább azt erősíteném előbb, ezért fogadnék el támogatást legfőképpen a társadalmi bajaink enyhítésére illetve helyrezökkentésére.

Jó iskolát adj Uram, és lelki egészséget, hogy meg tudjak állni az életben, a magam lábán! - nem időszerűtlen ez a fohász. Mint a Himnuszunkban is - előbb kérjük a jókedvet, s utána említjük a bőséget... (vö: Isten áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel...)

108