Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Angalistván Ferenc: verse
rejtező kisfiú kinek mosolya sugarában naponta újrafogalmazódik az a rettenetes erő ami kíméletlenül fogva tart ebben az árnyékos virradatban és az élet arany fényében mi másért örülsz és mi másért szakad fel belőled a sírás fenyegető és mégis megszabadító őrületes hatalma mi másért és tudod nem játék ez az élet könnyiségének értelmében s mégiscsak az mégiscsak nevetés és halk kuncogás a hátsó sorok fedezékében csiklandós futamok a homlok árnyékos előterében játék ez mi más mi másért vetted a bátorságot és fogadtad el a felhatalmazást mi másért a lélek szavahihetően könnyű formálódásáért mi másért az alaköltés titkainak kifürkészése érdekében mi másért a megfejtett jelek természetének porba fogalmazásáért mi másért feledhető legyen az a kín ami minduntalan testet ölt a születés itt hagyja nyomát mindannyiunkban s a halál sem annyira torokszorító elfoglaltság mire friss szüléink tanítottak csendesen állsz a hársfasor illatában mozdulataid a megszegett könyv lapjait követik hajad alig lebbenti szél a természet visel tenyerén s ebben az összeállításban ott vagyunk mindannyian barátok amire a nyelv tanít s amire mindahányan készülnek ott sorakozunk zoltán lajos jános és megszámlálhatatlan finom lány énekünk bor tiszteletadásunk omló kenyér törékeny tartásunkban köszöntjük az erőt a zsennyei palota homlokában megjelenő vészjósló időt és zavartalanul hagyjuk hogy beterítsen a felemelkedés aranyló sugárözöne a béke a boldogság és a könnyű átlátszó életszerelem ígérete áldás 80
