Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - Jaroslav Hašek: Az illavai fegyház múltjából
„Lám, lám. Szabaddá akartad tenni egész Magyarországot, s Magyarország ezért megfosztott a szabadságtól." Majd hozzám fordulva megjegyezte: "Ez aztán a balszerencsés ember.” Berényit bedugták a három Hajdú fivér mellé. Gömöri rablók voltak őkelmék, lopkodták a hegyekben a juhokat, és a szóbeszéd szerint közben valakit meg is öltek. A Hajdú gyerekek nem sokáig tűrték maguk közt Berényit, panaszra mentek az igazgatóhoz, és kérték, hogy tetessen hozzájuk Berényi helyett mást. „Elismerjük, hogy művelt ember - mondták -, de nekünk nem felel meg, mert folyton a szabadságról beszél; ez veszedelmes, és mi majd, mert szédít bennünket, kénytelenek leszünk megkísérelni a szökést.” Ivády úr magához hívatta Berényit, és megmondta neki, hogy tapintatlanság szabadságvesztésüket töltő' embereknek szabadságról beszélni, ez csak súlyosbítja a büntetést. Berényi ezt is elismerte, egyébként mi mást is tehetett volna, s engedélyt kért, hogy tintát, tollat használhasson, és papírt vehessen a saját pénzén. Kérése teljesült. Megkérdezte, hogy amit ír, be kell-e mutatnia átnézésre. „Nézd, fiam - mondta Ivády úr -, nem tudom, miért kellene bemutatnod, írj, ami jólesik, ha ez könnyít rajtad. Tekintve, hogy nem kell bemutatnod, legalább majd egészen szabadon írsz. Amúgy csak a gondolataid töredékét mutatnád be nekem. Persze, amit írsz, az innen ki nem jut, az ilyen dolgokat nem bízzuk idegen emberekre. No és ha szónokolni támad kedved, jelented, beduglak a magánzárkába annyi időre, amennyire csak kívánod. Kiszónokolod magad, aztán visszatérsz a társaságba.” Berényi megköszönte az igazgató jóindulatát, és máris elkezdett írni. Abban az időben Szentes uram volt a fegyház lelkésze, s váratlanul meghalt Fűzfői, aki pénzhamisításért ült tizenöt évet, és a misén ministrált. Szentes uram ugyanis bogaras ember volt, és nem tűrte, hogy olyasvalaki ugrándozza körül az oltárnál, akinek a lelkén emberélet szárad. Igen kellemetlen volt, hogy akkoriban a politikai fogoly Berényin kívül senki se akadt a fegyházban, aki sose ontott volna embervért. Behívták hát Berényit az irodába, és az igazgató közölte vele, hogy minis- trálnia kell. No de győzzön meg valaki szép szóval egy politikai foglyot! Berényi kijelentette, hogy nem ministrál, a lelkiismereti szabadságról meg hasonlókról beszélt. Fülébe jutott ez Savanyú Jóskának, aki látta, milyen nehéz helyzetbe jutott Szentes uram, sehogy sem sikerül kerítenie valakit, aki ministrálna. Aztán Szentes uramnak semmiféle más misebor nem kellett, mint a Bakony hegység lábának bazaltszikláin termett badacsonyi, azt pedig tudjuk, mit jelentett Savanyú Jóskának a Bakony, mit jelentettek neki a szülőföld rengeteg tölgyesei. Benyitott az igazgatóhoz, és így szólt: „Nagyságos uram, eltökélt szándékom, hogy megszelídítem a politikait.” „Hogyan, Jóska?” „Úgy, kérem szépen, hogy javítunk a kosztján. Van egy rendelkezés, mely 95
