Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Sarusi Mihály: Levelesládámból

2003. december 28.

Karácsonyi olvasmánya voltam a Balatoni fiúk-kal. írja. „Megdöbbentő sorsok vannak; lám, a Balaton-felvidéki fiatalok hősiessége /életük és haláluk/ egyszer csak napvilágra került! Szívszorító olvasmány. De tudod-e: hány hasonló sors van még az 50-es évekből, az ’56 előtti időkből! Nagyon sok. /1951-ben pl. bencés diákokat végeztek ki./... Jó volt találkozni a Bárka Színházban (a la Berecz uram estjén)...”

2004. március 11.

A Hiteltől (ahol főmunkatárs lesz) a Katolikus Rádióhoz távozik.

2004. június 8.

„Köszöntőm és hálásan köszönöm immár 30. könyvedet! Jelzem: polcaimra még minden Sarusi-opusz ráfért s eztán is helyet találunk. A következő 30 is! Várom őket! Kisiratos, ott a mezsgyén, most méltó ’feldolgozót’ kapott, élvezettel olvastam szívbéli falurajzodat, ragaszkodó szeretettel írt ’kisded’ munkádat. (A Szalbek-Iratos került ekkor a kezébe.) /Engem is sokat foglalkoztat mostanság a gyökerek közötti kutakodás, s noha időm nincs hozzá elég! - szülőfalum, ahol Te is jártál, már messzebb került, mert házunkban az egerek laknak, keresztanyám /88 éves múlt/ meg öregotthonban tölti napjait a közeli Vasváron.” írja, megjárták a csíksomlyói búcsút, még Godó atya is velük volt, mert emlegették.

2005. november 7.

„Ma hajnalban, midőn eldördültek az Auróra ágyúi... írók Neked, hogy megköszönjem legújabb könyvedet, az Alföldi képek-et. Néhány este sikerült elolvasnom szép munkádat, melyben valóban a Nagy Magyar Alföldet ’kamerá- zod’ be rendesen és változatosan, üdítően. De igazából a 197. oldaltól kezdtem el megrendültén olvasni könyvedet, mert ott vannak a mi közös bereki élményeinket őrző berekfürdői passzusok; meg szép emlékek Lajosunkról (persze máskor is, pl. Balázs Jóskáról, Gionról, Püskiékről). Te itt szinte egy külön kis Körmendi-könyvet írtál; állítottál fejfaként, melyen az írások a Ti barátságotokat és drága barátunkat szívközelből megidézik. Bizony még könnyeztem is olykor! /Temetése is valószínűtlenül nagy ’nyárban’ történt, holott január volt!/ Áldjon a Teremtő. Ölel: Nagy Gazsi”. Nemkülönben.

2006. január 22.

S az utolsó levél Tőle. E levélhez mellékelte fénymásolatban közös ismerősünk, a „Havasi Zoltán” fedőnevű titkosrendőrségi, mi több, politikai rendőrségi ügynök személyi lapjának másolatát. „Nem olyan régen a besúgóim 6-os kartonját is megkaptam, tehát névvel is ismerhetem őket. Kivéve egyet, róla viszont ezt az aranyos leírást kaptam. Holott már máshol egyszerűen kiírták a nevét... Na, szerintem Te nyugodtan megírhatnád az 1988-as békéscsabai dolgokat, benne Sz. Z. dolgait....” Hogy megírom-é? Ha Gáspár erre biztat, miért ne?!... Hogy szívják majd a fogukat pribékék, s a velük egy húron pen- dülő egyéb - ’semleges’, süket és vak és hasonszőrű - pernahajderok. ’SM

55