Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Sarusi Mihály: Levelesládámból

1989. szeptember 9.

„Köszönöm a három életes kisregényt, gyűjtőcíme /de milyen kifejező cím!/ Árva ima; sajnálom, hogy a múltkor nem láthattalak a mozgóképen, rossz és riszáló televíziónkban, de gondolom arról beszéltél a faggatózó riporter kérdéseire: miért ilyen és nem másmilyen prózát írsz. Édes öregem, Neked vagyon egy utad. Kívánom hát, járd sokáig és szerencsével, és közben, de gyorsan küldiél nekünk - a Hitel-nek - novellát, elbeszélést, regényrészletet (12- 16 flekk mostanság a normánk, így gondolkozz).” Feladván a Hitel Szállás utcai szerkesztőségéből.

1989. november 10.

„Tanácstalanul állunk, álltunk Alexa tanár úrral regényrészleted előtt, de főleg hosszúsága miatt nem tudtuk leadni eddig, aztán meg még reménytelenebbnek látszik. Nekem ezzel a rengeteg és tömény török gyilkolászással is gondjaim voltak. (Az Eszterberke c. regényemről van szó.) ... Régen írott, de most is ütős kisregényeid gyűjteményéhez, az Árva imához gratulálok. Köszönöm a megtisztelő dedikációt. Kedves Uram, jelentem, olvasója vagyok. Bámulom az elősorjázó műket (műveket?). Bizony Maga nem henyélt a pangó évek alatt.... P.s. Igen finom dolgokat olvashattam az 5-ös Jászkunságban Magától, Magáról - ott is Eszterberke + életrajz (vallomás)! + kritikák.”

1990. május 5.

„Először is köszönet a Hanvattúszás-ért: itt van kezem ügyében, olvasgatom - hát fantasztikus történeteid vannak, az ismerősöket most hanyagolom, hisz olvashattam őket korábban is.... Amúgy meg egyetértünk: a múlt elrendezése, kibeszélése nélkül nincs, nem lesz jövő - még ha mostanság megint - a nagy békülés sátora alatt - erről szólna a mese! Felejtsünk és szeressünk - közben nem ismerjük még a nyomorult történelmünket sem, hát még azt, ahogy az embereken ez átment, átgyötrődött - s nem úgy, mint az éles penge.” Ezután Gáspár kérésemre tanácsot ad, hol lehetne jelentkeznem kiadatlan kisregényemmel.

1990. november 6.

Megkapta (a Hitelnél) a „Doberdob”-ot - isonzói-doberdói vagabundkorzó- mat -, „a 24. számban kell megjelennie. Minden jót kívánok ebben a szomorú-ideges országban. Erőt, türelmet, tiszta papírlapot.” Két évtizeddel később sem kívánhatunk mást magunknak; mintha köztünk lenne még Gáspár...

1991. március 21.

Arról értesít, hogy ez évtől - mert hogy „sok munkám gyűlt fel” - Döbrentei veszi át tőle a szépirodalmi rovatot, hozzá került a „kicsit hosszúkás” Balti Nemulass.

1991. július 21.

„Kedves Miskám! Híres Kazalrakó Ür! Az Üj Magyarországban végig olvasód voltam, s most, hogy befejeződött a MŰ, Apáti Miklós barátunk faggatózása

48