Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Sarusi Mihály: Levelesládámból

szovjetellenes hangulatú lapjait), amelyek miatt bajba kerülhettem volna. Ezek közé tehettem Gazsi eme levelét is! A kéziratok előkerültek, e levél máig valahol lapul. (Csak remélhetem, hogy nem a ’KGB’-nél landolt.)

E levelében Gazsi kérdőre vont: hogy gondolom, kéziratot adok annak a Tiszatájnak, amelyet az egész magyar írótársadalom (annak jobbik része) bojkottál? Válaszomban (remélem, ez megvan a budakeszi ládafiában) igyekeztem megmagyarázni, miért döntöttem úgy, ahogy. S Gazsi, mint kapcsolatunk barátivá válása és a további levelek bizonyítják, megértette érveimet, elfogadta azokat. Ahelyett, hogy neheztelt volna rám, tudomásul vette, hogy a magam útját (s nem másét) járom; sőt, a továbbiakban a magam útjának egyik legfőbb támogatójává vált. Szemben azokkal, akik mindmostanáig mindent megtesznek, hogy akadályozzák... munkáim közreadását.

Mivel érveltem? Ugyanazért küzdünk, nem mindig ugyanazokkal az eszközökkel! Emiatt sem véletlen, mit kaptak tőlem 1987-ben: a szegedi lap Gázsi- vers (A fiú naplójából) miatt leváltott szerkesztőségét váltó csapatnak az Addig vertem, míg meg nem gyógyult című kisded Gulág-történetemet adtam, amelyben egy akkortájt vezérigazgatóként működő, azelőtt ávósként tevékenykedő ’hős’ láger-előadásával szolgáltam, nem kicsit meglepve ’a Fiúk’-at, akilmek ez (tőlem különösen, de a kollaboránsnak remélt Tiszatájtól is) szokatlan hang volt.

Elogy mit szóltak ehhez a levélváltásunkhoz a postai levélolvasó titkosrendőrségiek? Ok tudják. Mindenesetre ezt követően éreztem, hogy szorul körütöttem a hurok. Ereszd meg, feszítsd meg.

Én bírtam a hajszát, életem párja majdnem belerokkant, gyermekeink pedig nem értik, miért kell máig másoknál szerényebb körülmények közt élnünk. Csöndben meghúzva magunk... Hogy apa le ne lepleződjék...

De hát ma kitől kéne tartanunk?

Ok tudják, én csak gyanítom.

...Arról nem beszélve - ezt akkor tán nem említettem Gazsinak —, hogy milyen alapon kér tőlem olyan lap teljes azonosulást, amely addig egy soromat sem közölte. Ha a Tiszatájat a legjobb akkori irodalmi folyóiratnak tartottam is. Gazsival teljes mértékben azonosulok, velük, emiatt, csak részben...

A ’87/3. szám után a ’87/5-ben a Jézus-Mária c. kisregényemet közölték. Ennek köszönhetően jelent meg ’89-ben a Szépirodalminál az Árva ima c., három kisregét (ezt is) tartalmazó kötetem.

E viták során többször elmondtam: ha a Népszabi verset kérne tőlem azzal, hogy kiteszi az első oldalra, én antikommunista költeményt küldenék nekik! A vájtfülű ellenzéki szakmabéliek szidnának, amiért, szerintük (s amúgy valóban így is lehet), e lap hamisságból közölne, míg én úgy gondolom, az olvasó a mondandót tekintené fontosnak...

Mint mára kiderült, III/III-asként bősz nemzeti, keresztény, mi több, ’bátran’ zsidóellenes ’ellenzéki’ emiatt rám vágta az ajtót, s ezzel vége lett a kezdődő barátságunknak, hogy Gazsi... azt követően váljon jó baráttá.

46