Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 1. szám - Betyárok Magyarország peremén

Nyeljen el az örvény torka.” „A folyóvíz ismer engem, Kiszárad, ha belementem.” „Vessz el akkor a hegyekben, Dühös fenevad egyen meg.” „Ismer engem minden állat, Elszaladnak, ha meglátnak.” „Eredj sötét erdőaljnak,

Öljön meg a betyárfajzat.”

„A betyárok, ha rámnéznek, Megismernek, fütyörésznek.” „Eredj akkor az erdőbe,

Ülj le egy vén bükk tövébe, Ahol senki, senki nem jár,

Csak az édes kakukkmadár.”

El is ment ő az erdőbe,

Leült egy vén bükk tövébe. Hát a kakukk ottan ugrál, Bükkfa mögé bekukucskál. „Hazavárlak, fiam, téged,

Hadd mosom meg fejecskédet, Kicsi fehér kezecskémmel, Könnyeimnek permetével.” „Hozz homokot tenyereddel, Anyácskám, és kövön vesd el, Ha a sziklán kivirulna,

Hazajön a fiad újra.

Országútra akkor állj ki, Elbújdosott fiad várni.”

Vajda Endre fordítása

89