Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - Zs. Major Ágota: Weöres és Babits a '30-as évek első felében
gasabb rendű nem tud a párjával összekelni és a Kocsissal egtnitt (ki a szivárványon kívül álló fehér lélek) elpusztul. - Ezen kívül még sok-minden lesz a regényben, meséje meglehetősen bonyolult” ’ Tavaszi vetés, Koratavasz, Halott, Osváth, A házasságközvetítő, Éjfél, Szomoríjáték első megjelenése nyomtatásban SIPOS i. m. 665-666. A teljes sorozat pedig az Egybegyűjtött írásokban látott napvilágot. 4 Weöres egy később kelt levelében rávilágít a kettejük közötti alkati, érdeklődésbeli eltérésekre: „Azt hiszem, élvezetet fognak szerezni Mesternek Bognár versei: jóformán érintetlenül tükrözik a nép kedélyvilágát, különös ábrándosságát és világszemléletét. Bognár versein még alig hagvott nyomot valami, ami nem népi: legföljebb Bajza és Tompa, meg alig-észrevehetően a modernség. - Együtt jártunk elemibe és már akkor mindaketten verseltünk. Azóta, mindmáig, szakadatlan hatással voltunk egymásra. Különben nagyon ellentétes lények vagyunk: O mereven elzárkózik érintetlen-önmagába minden kultúra elől, én meg tűzzel-vassal igyekszem szélesíteni a látkörömet, ő ábrándos természet, én meg igyekszem minél tárgyilagosabb lenni és így, bár sokat voltunk és vágtáink együtt, melegebb barátság mégse fejlődhetett köztünk. O kicsit megveti az én papirosokba-temetkező here-életemet, én pedig sajnálom Pistát, hogy nem akar az orra csúcsánál messzebb látni.” Weöres itt érzékeli a kettejük költészetfelfogása között kitapintható, líraelméleti szempontból jelentős különbséget. Bognár István versei nép-nemzeti, hazafias ütemhangsúlyos költészet hatására keletkezett valóságreferenciális, egyéni reakciókkal, érzelmekkel, élményekkel telített szubjektív énlíra. Weöres világosan látja eltérését ettől az iránytól, nála a személyiségkifejező költészet helyett - az erőteljes babitsi benyomások következtében is - sokkal inkább a biografikus ént háttérbe szorító objektív művészet, a vers önreferencialitása hangsúlyosabb a zeneiséggel, időmértékességgel karöltve. Weöres Sándor így emlékezik Babitsra ebből az időből: „.Mikor szemtől szembe találkoztam vele, már nem a Redtativ kristály-magányé teremtője volt, hanem beteg, törődött, megható ember. De ebből a zúzott alkatból olyan versek fakadtak, mint A Nap nem emlékszik a csillagokra, a Zengő légypokol, Intelem vezeklésre; a hajdani delejes fény helyett piros, füstös, félelmetes lángnyelvek.” (WEÖRES Sándor, Emlékezés Babits Mihályra, .Magyar Csillag, 1943. dec. 15.) ’ ILLYÉS Gyula, Versenyt az esztendőkkel! Babits Mihály új versei. Nyugat, 1933. I. 684-94. ’ Kronológiai sorrendben: Gondok kereplője. Isten gyertyája. Téli barlang, Imre herceg. Tremolo, Introibo, Csak egy kis mibe..., Medve-nóta, Almok kusza keltjeiről (címe a kötetben: Almok kusza kertjeiből), A vetkőző lelkek, Vers a csirkeház mellől, Holt próféta a hegyen, Dzsnngel-idill, A Nap nem emlékszik a csillagokra. Csak posta voltál, Tavaszi szél, Dobszó, Verses napló, Beteg-klapancia, Botozgató. 10 VÁRKONYI Nándor, Weöres Sándor pécsi évei, Magyar Műhely, 1964. 7-8. sz. 1. " Babits Mihály, Üdvözlet (részlet): „[...] A fiatalok helyzete sohasem volt oly úttalan, oly kilátástalan, mint napjainkban. Ennek az országnak mintha nem volna szüksége fiatalokra... ltjainak nem md helyet találni, foglalkozást adni... A fiatalember nem tudja, mi lesz vele, ha tanulmányait befejezte. Tanácstalanul, fölöslegesen áll az életben. Erőket érez magában, melyeknek senkisem akarja hasznát venni. [...] Üdvözlet a magyar egyetemi városok ifjainak - akik szellemi programmal, szent kulturális akarattal állnak a jövő elé, mely pedig őnekik oly keveset tud ígérni! Üdvözlet a pécsi ifjaknak! A magyar intelligens ifjúságnak, mely ahelyett, hogy elhagyott helyzetén siránkozna, s csak a saját kétségbeesett ügyével akarna törődni, ma is a magyar kultúra művelésére gondol! Üdvözlet a hősi akaratnak, friss szellemnek és elfogulatlan erőnek, mely e lapokon is utait keresi...” (Sorsunk, 1947. 7-8. sz. 1-2.) '■ lásd. VÁRKONYI Nándor i. m. 5. és Weöres és Pécs, Vallomások, dokumentumok, emlékek Vál. TÜSKÉS Tibor, Pécs, 2003., 66. I! lásd bővebben: SIPOS Lajos, Babits Mihály, Elektra Kiadóház, 2003. 143. 14 „Augusztus 17-én, az esztergomi hét keretében, Babits Mihály tiszteletére irodalmi ünnepet rendeztek. Glatz Gyula polgármester bevezető beszéde után Török Sophie és Rédey Tivadar tartottak előadást Babits költészetéről, Simonffy Margót Babits-verseket szavalt, Medgyaszay Vilma a költő megzenésített verseit énekelte, Horváth Henrik pedig német Babits-fordításaiból adott elő. Kürschner Lili zongorajátéka után Babits Mihály mondta el egyik esztergomi vonatkozású költeményét. A Fürdő-szálló színháztermét zsúfolásig megtöltő előkelő közönség mindvégig lelkesen ünnepelte a költőt és az előadókat. Az estet nagy társasvacsora követte.” {Babits-est Esztergomban., Nyugat, 1934. 16. sz., A Nyugat hírei) l! Czigány Györgytől tudjuk, hogy Weöres A szörnyeteg koporsója (Kilencedik szimfónia) című verse például tudatosan egy korábbi szövegkorpusz alapján keletkezett, oly módon, hogy a költő eg)7 találomra kiválasztott szöveg minden tizedik szavát használta fel „nyersanyagként”. CZIGÁNY György, Égi kémia, Kortárs, 2003., 10. sz. 96
