Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 10. szám - Zs. Major Ágota: Weöres és Babits a '30-as évek első felében

Éjfél. Lámpaláng — falfehér. - Valaki áll a küszöbön.

Szomorújáték. A macskakölykök - elhullott anyjukat - bámulják nagy, kerek szemekkel.”

Fenti valóban „párszavas” írásai közül A bölcs és a Hitler címűt már első verseskötetébe (Hideg van, 1934) is felvette a költő.'

Segítőkészsége, kollegialitása mutatkozik meg abban, hogy első költői sikereit kihasználva 1933 februárjában kelt leveleiben falubeli poétatársát, Bognár Pistát igyekszik beajánlani a Nyugathoz. Bár Weöres véleménye szerint „elég széles körben föltiinést keltettek a művei, Illyés Gyula is nagyon érdekesnek találta őket.”, Babits attitűdjét ismerve talán nem meglepő, hogy Bognár István írásai nem jelentek meg a Nyugatban, még ha a későbbi levélben ígért kéziratok, el is jutottak hozzá/’ A gesztus így is a pálya- és kortársak önzetlen segítéséről, mások pártfogásáról tanúskodik. Weöres talán épp azt az érintetlen, az archaikus költészetre emlékeztető eredetiséget vélte felfedezni Bognár írásaiban, amely az ókori irodalmak felé is vonzotta őt. Kettejük eltérő pályája azt mutatja, hogy noha azonosak a környezeti feltételek, ez mégsem lehet akadálya a nyitott tehetség kibontakozásának. Barátja jellemzése közben Weöres Sándorról még egy fontos információ kiderül a levélrészletből. Tudatosan készül a poéta doctus-t megközelítő költő-író szerepre, amikor azt írja: „tűzzel-vassal igyekszem szélesíteni a látkörömet”. Benne van a kitörő alkotókedv, hév, tehetség (mint Adyban, talán ezt látja meg benne Babits), programja, a költészethez való hozzáállása ugyanakkor egészen más.

1933. április 12-én kelt levelét Weöres már nem otthonról, hanem Sásdról a Baranya megyei településről írja, amely Pécstől 30, Csöngétől, Vas megyei otthonától kb. 200 km-re fekszik. Itt lakott Weöres anyai nagybátyja Blas- kovich Iván és családja (a költőhöz hasonló korú négy leánygyermekévei). A levél tanúsága szerint a fiatal költő 1933 Húsvétját (április 16-17-ét) is Sásdon töltötte, mivel nem sokkal korábban Csöngén „erős idegzavarokkal küzdött”. A gyógyulást a környezetváltozás és a nyugtató hatású „bróm” jelentette számára. Bata Imre utal rá, hogy Weöres Sándor neuraszténiáját, amely egyéb betegségei mellett időről időre előjött, az „üldözött gyerekkor” és apja ridegsége eredményezhette.

Ebben a levelében újabb verseiről tesz említést, amelyek „még mind Csöngén készültek, nagyrészt szubjektív dolgok a magányról”. Ezeket azonban nem levélben küldi, hanem személyesen adja át Babitsnak májusban Pesten történt látogatása alkalmával. Nem elképzelhetetlen, hogy a Nyugat 1933. évi 13-14. júliusi összevont számában megjelent két költeménye (így élek Csöngén, Onkar- rikatúra) is köztük volt.

Babits Mihály a látogatást betegen fogadta. Weöres levelei több helyen is tartalmaznak erre vonatkozó utalásokat, jókívánságokat. Babits a ’20-as évektől kezdve egyre többet betegeskedett. 1932 őszétől ízületi fájdalmak hatalmasodtak el rajta, amik mozgását is megnehezítették. 1933 januárjában, a dokumentumok szerint, fokozódtak fájdalmai. Weöres értesülései szerint februárra javult állapota. E hónap 8-án kelt levelében ezt írja: „Úgy hallottam, hogy Mesterem fölgyógyult már.” Az ízületi panaszok enyhülésével belgyógyászati betegségek kerültek előtérbe. Weöres szóban forgó pesti látogatása hónap89