Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - Zs. Major Ágota: Weöres és Babits a '30-as évek első felében
lan vázlatokat is, számukat húszra kerekítve néhány átjavított régi írásommal.” Ritka pillanat, hogy egy költő műhelyébe bepillantást nyerve egy vers születését kísérhetjük figyelemmel. Márpedig a február 22-én kelt levelében a Szánts enger percre pontos születésének lehetünk szemtanúi, és annak a kitörő örömnek, amely Weörest arra késztette, hogy „mesterével” e sikerélményt levelében megossza: „A száncsöngő-vers már két év óta alakul bennem, végre elkészült, most úgy örülök neki, mint a bolond a kalapjának és nem állhatom meg, hogy el ne küldjem. Pár perccel ezelőtt készült.” Ez, a levél tanúsága szerint lassan készülő, ám közkedvelt verse, amin gyermekek generációi nőttek fel, valamilyen oknál fogva nem került be az első verseskötetekbe. Először 1946-ban a Gyümölcskosár című kötetben látott napvilágot Szán meg)’ el az ablakod alatt címmel. Az Egybegyűjtött írások két évvel korábbra, 1931-re datálja a vers keletkezését. Babits a Nyugat ez évi 3., februári számában Weöresnek 6 versét is lehozta (A Krisztus-szemű asszonyok, A szobalégy, Ady szelleme mondja, A kovács, A kutya, Groteszk), amelyek leginkább a postára adott költeményekből kerültek beválo- gatásra. Legközelebb az év második felében, a 13-14. júliusi összevont számiján jelent meg két költeménye (lg)’ élek Csöngén, Önkarrikatúra). Ne?n én című verse pedig még június végén a Pesti Hírlap Vasárnap mellékletében látott napvilágot. A Nyugatban megjelenő, írásaival kapcsolatos egyeztetésekről is olvashatunk a levelekben, úgymint a megjelenés pontos idejéről vagy a tiszteletdíjról. 1933. február 8-án kelt levelében Weöres arról értesíti Babitsot, hogy elküldte a Nyugat szerkesztőségébe (helyileg a valamikori Vilmos császár /ma: Bajcsy- Zsilinszky/ és Bank utca sarkára) Szombathely kulturális életében jelentős szerepet vállaló Pável Ágostonnak, diákköri mentorának és szállásadójának verseskötetéről írt bírálatát. Az említett Vak völgy ölén így zsolozsmázok című kötetről készült objektív írása a Nyugat 1934. évi 8. számában látott napvilágot a Figyelőben az Apró bírálatok között. S bár 1933 májusában, személyes .Szent Iván éj' tanulmány az Arborétumban 86
