Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - Zs. Major Ágota: Weöres és Babits a '30-as évek első felében
ZS. M A I 0 R ÁGOTA Weöres és Babits a '30-as évek első felében „s minden, amit tehetek, ebből a tőből fakad." Weöres Számos írásban, vagy beszélgetésben, riportban, amikor Weöres Sándort költői pályájának kezdeteiről kérdezték, nem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy noha az irodalom már egészen kisgyermekkorában megérintette, igazán mély benyomást a Nyugat költészetéből Babits Mihály versei tették rá tizenhárom éves kora táján. Az első meghatározó élménye a Két nővér című korai Babits- vershez fűződött. A Vas megyei kis faluban, Csöngén, az apai birtokon cseperedő és eszmélkedő gyermek számára édesanyja vásárolta meg az első áhított Babits-köteteket a Recitativók (1916) és a Nyugtalanság völgyét (1920). Hogy milyen hatással voltak a zsenge ifjúra „a kristály-versek testtelen költőjének”, Babits Mihálynak versei, annak emléke Weöresben harminc évesen is elevenen élt: „Sem azelőtt, sem azóta nem volt boldogabb és egyben tragiku- sabb élményem: a versek csillámai és áramai körülfogtak, átjártak, megsemmisítettek és újjáteremtettek: én addig döcögő fűzfaverseket írtam, és egyszerre csak büszke madarak szálltak a kezem alól.” (Emlékezés Babits Mihály- ra, Magyar Csillag, 1943. dec. 15.) Babits iránti bizalma minden bizonnyal szeretett édesanyjának - akitől az irodalom szeretetét is tanulta - a Babits családdal való ifjúkori ismeretségéből is fakadt. Az anyai nagyapa, Blaskovich István és Babits Mihály édesapja, akit szintén Mihálynak hívtak, együtt voltak tisztviselők a pécsi táblabíróságon. A két család nem tartott egymással szoros kapcsolatot, de gyermekeik, Babits .Angyal (a költő húga) és Blaskovich Mária (Weöres édesanyja) Pécsett leánykori barátnők voltak, és Misivel is jól ismerték egymást. így édesanyja elmondásaiból tudomása volt Babits családi hátteréről. A leghitelesebb forrásból, magától Weörestől tudjuk, hogy tizenhat éves volt Babits Mihállyal való első személyes találkozásuk alkalmával, ismeretségük tehát 1929-től datálható. Kosztolányival ekkor már kapcsolatban volt, aki rögtön felismerte tehetségét, és Weöres versei láttán egyik levelében egyenesen csodagyermeknek nevezte őt. 1929 Pünkösdjén (május 19-én vagy 20-án) Weöres Sándor elvitte kéziratait Babitsnak, aki cserébe négy kötetével ajándékozta meg az ifjú poétát. Ettől kezdve levélváltásaik is megkezdődtek.1 Elsőként a Hajnal című verse jelent meg a Nyugat 1932. évi 15—16. számában (a verset Weöres 1934-ben Cselédlányok címmel vette fel első kötetébe), majd ugyanebben az évben újabb kettő, a Jajgatás és a Kicsinyesek a 24. számban. A versek fejében pedig fél évig ingyen küldette Babits a Nyugatot Weöreshöz Csöngére. Ettől kezdve a Nyugat megszűnéséig rendszeresen publikált a folyóiratban. Osvát Ernő után - aki öngyilkosságáig a Nyugat társszerkesztője volt, és aki élete ez utolsó kritikus időszakában Weöres Sándor megkeresését már válasz 84
