Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 10. szám - Gráfik Imre: Vizuális nyelv - Képes beszéd (A cégérekről)

gyaluforgács lóg le, ilyen fejlett forma a golyón lógó bábú alján lógó forgácscsomó. Ennek további fejló'dése a forgács- és szalmaeredetét megőrző fonott gömb, avagy harangfonna, a belőlük kilógó bábuval, szélén komlótobozt utánzó fenyőtobozzal.” (BEVTLAQUA BORSODY 1931, 11/995.)

A felidézett kocsmai cégérek jól példázzák, hogy a felhasznált tárgy-jelek ugyan besorolhatók az ikon, index és szimbólum jeltipológiába, de tájanként megfigyelhetők bizonyos értelmezési sajátosságok. Általában a vendégfogadók, kocsmák italkínálata szempontjából a (vörös és fehér) bor esetében a színek használata ikonikus, a szőlő, amiből a bor készült, index jellegű, míg a forgács, szalma, lomb jelek szimbolikusak, s nem véletlen, hogy ez utóbbiak körében figyelhető meg a legnagyobb változatosság.

A tárgy-szimbolika a laikus szemlélőt azonban félre is vezetheti. Föltehető és elképzelhető lenne ugyanis, hogy a hordó ábrázolása is kapcsolódhatna a borhoz, illetve a bor fogyasztásához. Ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy a hordószimbolika összefüggésben van ugyan a borral, de sokkal inkább a borkészítéshez, pontosabban ahhoz a mesterséghez tartozik, amelyik magát a hordót készíti (kádár, pintér, bodnár).

Erre példa az a cégér, mely mindkét oldalán festett, aranyozott és zöld festék-csíkos indás, áttört keretezésű bádoglemez. Középső részén fekete alapon két ászokfán álló, barnára festett dongázott, négy abroncsos fahordó van. Fölül középen kovácsoltvas függesztőpánt dróttal. /Alul fekete festésű szalagcsíkon sárgás nyomtatott betűkkel név: „FERENCZI ANTAL”. A Veszprém megyei Pápáról származó tárgyat az 1912-ből származó nyilvántartási feljegyzések szerint kádár cégér-ként vették leltárba.

Minden jel arra vall, hogy kádárcégér lehetett a raktárrendezési/múzeológiai munka során előkerült, 2007.22.1 leltári számú tárgy is. A kádár- és kovácsmunkaként készült tárgy felfüggesztésre szolgáló része (egy valószínűsíthetően kovácsoltvas kar) ugyan hiányzik, de hasonló megoldásokat ismerünk a szakirodalomból (CSATKAI 1971, 13-14. kép). Tárgyunk egy győri, XIX. századi kádárcégérhez hasonlóan, dongázott, feneketlen kis hordó, melynek 17 dongáját négy szegecselt vaspánt fogja össze. Középen felfüggesztésre szolgáló kovácsoltvas füllel. A fül alatti donga szélesebb és a függesztő alatt mélyített bevágás látható rajta. Átellenben az alsó dongák közül kettőnek mindkét végén egy-egy luk van.

Flasonló tárgy, de mint eredendően kádár-remek (azaz mestermunka) szolgált kádárcégérként az egri borvidéken: „A kis hordó közel 15 liter űrtartalmú, vastag dongákból összeállított, fenék nélküli bortároló edény. A bort ugyanis a párosán összeállított dongák közé töltötték be 4 kis hordócsapon (acona) át, ahol más- és másfajta bort lehetett belőle kiengedni. A dongák között kialakított üreg tehát négy részre osztott. A hordó színe piros, a hasán egy fürt 'góhér' szőlőt ábrázoltak. A hordócskát faabroncs fogja át. ... Ez a fajta kádárremek- készítés nem kizárólag egri sajátosság. A miskolci Herman Ottó Múzeumban őrzött céhemlékek között találunk egy olyan kádárcégért, amely az egrihez igen hasonló. Ez is 4 különféle bor tárolására, rejtésére alkalmas, méreteik is egyeznek. A hordócskát fémpánt fogja össze. Felirata szerint: Huszár János készítette 1859. január 6-án.” (CSIFFÁRY 1982, 84-85 és 47. kép.)

68