Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 9. szám - W.-Nemessuri Zoltán: Végvidék (regényrészlet)
A török elfutott, a papot Búza Benedek foglyul ejtette és magával hurcolta. Könyörög, hogy váltsák ki, mert ha elkűdik Győrbe, kínhalál jut néki. Fene sajnálja a rohadékot, de uraimék ebből is láthatják: jön-megy a pogány, mint saját pitvarában. De van más. Az őszön - tudják kelmetek - összegyűlt a pécsi, a kaposi, a koppányi és a simontornyai szandzsák és Fonyódra támadt. Isten csudája, hogy Bálint úr meg bírta védeni. Mondok egyebet. Orosztonyi Péter épp Szenyérre indult, mikor jelentették, hogy a török leskelődik Nagybajomnál. Kerülővel tudtak a szenyéri várba jutni. Felbátorodtak, utánuk nyargaltak, Csökölynél utolérték őket, kettőt levágtak, kilencet elfogtak, a rabokat kiszabadították. Immár senki sincs biztonságban. Ha a pogány iratos várkatonaságra támad, mehetünk földvárra deszkát árulni, vagy őfelségéhez könyörögni: mentse meg a magyart, mert mink nem vagyunk képesek rá! Az urak felüvöltöttek. Egymás szavába vágva bizonygatták: eb ura fakó, nagyon is képesek, vesszen a török, de az is, aki megfut előle! - és így tovább. - Okos - gondolta Nádasdy -, így kell beszélni ezekkel. Nem ok nélkül hívta Tahy nagyságost, a deákról nem is szólva. Hallgat, de ha eljön az ideje, a dúsgazdag Batthyány nevével, pénzével nem fukarkodik. Ne a nádornak kelljen győzködni e szedett-vedett társaságot.- Namármost - folytatta Tahy — a várak majd összedőlnek, nincs elég katona, élelem sincs. Salm generális nemrég összeíratta, de lyuk hátán lyuk. Vásonkőn egy tizedes, tizenhárom gyalog, négy lovas szolgál. Ezek a király zsoldján, a többit Horváth Gáspár fizeti, ha fizeti. Salm ötven embert vezényelt oda, mire kiderült: jó, ha az élelem öt napra elég. Öt napra! Mit lehet ehhez szólni? Mélyen hallgattak. A főkapitány a nádorra pillantott, amaz helyeslőén vissza. Tahy, mintha éretlen kölyköknek magyarázna, mondta tovább:- Muszáj valamit csinálni. A török ugyan elszemtelenedett... még ne! - intett a közbeszólóknak — végire akarok jutni. Ez a Bayazid tüske Gyulaffy körme alatt, de minket is szúr. Nem is gondolják kelmetek, mivé fajul, ha engedjük dúlni, hatalmaskodni és főleg — megerősödni.- Füstöljük ki! - vágta rá a józanodó Benedek. A többiek sűrűn bólogattak. Nádasdy halványan mosolygott. Kezd a tanácskozás kedvére alakulni. Tahy a deákra szólt: vedd elő a levelet öcsém! Thelekessy kibontogatta, s máris olvasta:- A sümegi kapitány, Ormány Józsa szerint: Hegyesdbe kilenc öreg szekérrel hoztak Fejérvárról lisztet és árpát és újonnal másfélszáz török jött belé. Bayazid vajdát hatták... esmég kilenc szekérrel hoztak most is. A vajda Hegyesdbe sok üres hordókat vitetett és mindennap vizet hordát. Belől a házakat is földdel tölteti, az kűfal mellékét fákkal környül rakja...- Elég - mordult a főkapitány. - Hegyesdet má’ csak ágyúval lehet bevenni.- Kérdeznék valamit nagyságos uram - szólt az öreg nemes.- Csak tessék.- Eleget rimánkodott Gyulaffy, hogy mennyünk rá... Mé’ nem tettük? 46
