Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 9. szám - W.-Nemessuri Zoltán: Végvidék (regényrészlet)

Nádasdy kivárt. Mikor csend támadt, felmordult:- Meghallgatnak végre?- Folytassa méltóságod! — bődült a főkapitány. - De előbb lökéssé ki a hangoskodókat! Ki nem képes a száját befogni, menjen és a lovával társalogjon!

Az urak szeppenten hallgattak. Fogytán a nádor türelme és a főkapitányé is, márpedig ha kirúgják maguk alól a széket és távoznak, oda az ebéd, az esti lakoma, a tervezgetés, őket kiebrudalják, a legközelebbi hadjáratkor mellőzik, aztán mehetnek, amerre látnak. Csúfos vég lenne.- Hagyjuk Gyulaffyt - morogta a nádor. — Miatta kérettem nagyságtokat. De nem csak róla van szó. A sümegi kapitány, Ormány Józsa jelentette, hogy a hegyesdi vajda két hónapja erődít. A fejérváriak küldtek száz janicsárt, élelmet, szurkot. Gyengék, de folyvást izmosodnak.

Tahy súlyosan bólintott.- Bayazid elfogott egy rigácsi nemesembert, Horváth György nevűt. Három hétig kínoztatta. Arra volt kíváncsi, hol gyülekezik a had, de sehol. Horváth épp hogy elvánszorgott Csobáncig, azután Gyulaffy kísértette Sümegre. Innen az értesülés. A jóember Hegyesden másokkal is találkozott. Amazokat Reziről és Tátikáról faggatták. Mi következik ebből? Hogy a török Hegyesd alól feni a fogát Zalára.- Szálka Gyulaffy torkán — morogta valaki.- Most az övén — felelte Tahy -, végül mind meghalunk tőle. Ha így megy tovább, azt is elveszítjük, amink van.

A hosszú asztal körül és hátrább a padokon szorongok újfent elhallgattak. Ezek szerint nem a sokak által gyűlölt, hatalmaskodó Gyulaffyról van szó, hanem az egész vármegyéről, a Balatonmellékről, az adózó jobbágyról, a szőlőről, a Bakonyban makkoló csürhéről, az összes várról. Ha a nemesség innen is kiszorul, földönfutóként tengődhet Felső-Magyarországon, Erdélyben, vagy ahol befogadják, de ki fogad be ennyit?

A nádor nyomatékkai szólt:-Mindezt megerősítendő, beszéljen a főkapitány.- Nos... tavaly ősszel azt gondoltuk, kétszáz Hegyesd alatt tanyázó szpáhi, pár száz janicsár Váson és Tihany ellen készül. De a fejérvári bég visszarendelte őket. A tavaszon Csobáncra törtek, csakhogy Gyulaffy észnél volt. Horváth Gáspárral úgy kiverte a pogányt, hogy meg se állt Fejérvárig. László úr magát Bayazidot is megsebezte.- Ezt tudjuk nagyságos uram — mondta egy öreg nemes -, és azt is, hogy Gyulaffy kihívta a vajdát.- Meg is öli - legyintett a főkapitány kit érdekel? A török tíz-húsz lóval portyázik, hogy nyelvet fogjon. Tehát készülődik. A vásonkőiek elcsíptek egy Lőrinc nevű papot. A mocskos áruló Bayazidnak szolgált. Elfogták egy levelét is, amiből kiderül, hogy erővel vitték Hegyesdre és khiajává tették... má’ ha igaz... hogy vele ellenőriztessék a Damján-féle spionkodást. Osmerik: az örmény, akit levágott Gyulaffy főlegénye.- Nem hallottunk róla.- Ez a Lőrinc Biliegéről indult Hegyesdre, mikor a vásoniak megtámadták.

45