Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 8. szám - Ćurković-Major Franciska: Kincses Trogir, s Raguza tornyai
CURKOVIC-MAJOR FRANCISKA Kincses Trogir, s Raguza tornyai Szabó Lőrinc első verse, amelyben az Adriát emlegeti a Nyugat 1920. 11-12 . számában jelent meg Kuvaitiból címen, kötetbe azonban nem vette fel a költő. A költeményben az Adria távoli, kalandokra csábító tájként jelenik meg: „Elhagytam az Adria kék kikötőit, a vadregényes erdei forrásokat és mindent, ami a szemlélődés halk gyönyöréből lelkűnkbe ádobog, [...] nem csodálom [...] [...] a vén folyamok tükrét, melyeken kimondhatatlan szomorúsággal lapátolja a vizet a sustorgó hajócsavar...- Kihalt belőlem a nyugalmas képek és formák megelégedettsége: elhagytam az Adria kék kikötőit: felgöngyölt lobogó a lelkem, mely száguldó hajnali szelekre vár!” Vajon mi válthatta ki a tenger képének megjelenését e korai versben? A kérdésre a költő maga ad választ, és egyben utal arra is, hogy a húszas évek elején milyen jelentőséggel bírt számára a mozi és a film, mit is jelentett számára és barátai számára: „Fáradtak voltunk és pihenni, ülni akartunk, de úgy, hogy ez a pihenés távoli országokba, hajrás kalandokba vagy groteszk jelenetekbe sodorjon.”' Kabdebó Lóránt pedig arra hívja föl a figyelmünket, hogy „a magába fordult, zárt álmodozásnak szinte táptalaja és meghosszabbítása a mozi”, és hogy „a »távoli országok« a versekben, az álmodozás megjelenítésében” kapnak szerepet. Példaként említi a Kúrámból című verset is.2 De említhetnénk a Fény, fény, fény című kötet nem egy versének hasonló fantáziálását, például az Oh Nizza! tenger! vagy a Képzelt utazások (először a Pesti Naplóban jelent meg E kacagó, nápolyi alkonyatban címmel) verseket, amelyek olyan helyszíneket emelnek a versbe, ahová a költő életében sohasem jutott el.J Az Adria, amely a költeményben ekkor még csak „álmodozás”, alig néhány év elteltével valósággá vált. Szabó Lőrinc 1924-ben utazott először Triesztbe, 1925-ben Fiúméba, majd közvetlenül azután újra Triesztbe, 1931-ben ismét Triesztbe, ahonnan a Földközi-tengeren hajózva eljutott Egyiptomba. A harmincas években kétszer hajózott végig az Adria keleti partján Fiúmétól Dubrovnikig majd Kotorig, egyszer pedig egy kései nyaraláson volt Abbáziában. Először 1932-ben feleségével és lányával, Kisklárával négy napig tartó hajóutat tett meg az Adria szinte legdélibb pontjáig, Kotorig. Fiume után Rab szigeten két napot töltöttek, majd folytatták útjukat, miközben nemcsak érintették, hanem rövid időre kiszállva megnézték a jelentősebb városokat: Sibeniket, Trogirt, Splitet, Korculát. A Dubrovnikban töltött nap után folytatták útjukat Kotorba, ahol ugyancsak egy napig maradtak, majd Dubrovnik- ba visszatérve Mostaron és Szarajevón keresztül utaztak haza. 1934 szeptemberében egyedül nyaralt Abbáziában. 1937-ben fiával, Lóéival hajózott Fiúmétól Dubrovnikig. Onnan kétnapos kiránduláson voltak Kotorban és Cetin45
