Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 8. szám - Pekár Gyula: San Niccolo lámpása
- Mit látsz, Gregor?- Azt, hogy nyilván elhanyagoltad őt. Panaszkodik is rád. No, pótold ki most, ki kell engesztelned őt. Ülj csónakba, velem jösz. Andro nem mert ellenkezni. A két ladik szótlanul haladt egymás mellett. Vájjon sejt-e valamit Catalinich? Az olasz a csökönyös szlávot leste, aztán könnyedén altatta el aggodalmait. Kiszálltak. Yva pompásan játszotta a dur- cást, csak úgy dűlt belőle a szemrehányás. Gregor nézte őket:- No, ülj le, barát. Béküljetek ki. Én csak a ladikomat húzom ki a patra. Kiment. De állva maradt és hallgatózott az ajtó mögött. Mi az? Ölelés, csók nesze? Yva suttogó hangja:- Utálom, nem bírnám ölelni... csitt, kész már a tervem! Ha törik-szakad, én ma is átúszom hozzád. Te csak várj a San Niccolo lámpás alatt... A dalmata arca dühtől torzult. De szláv színleléssel erőt vett magán. Lármásan lépett be, s szólt kedélyesen:- No, rendben van! Hát ti mégse békültetek ki? Hol az a lissai vörös, amit hoztam? Koccints, pajtás! Kényszerű vígasság után Andro hamar búcsúzott, Gregor Yvával kettesben maradt. Szilajon nyúlt a nő dereka után:- No, mi az, meg se ölelsz? Te boszorkány, tán nem kellek már, hahaha... Hova készülsz? Yva a kendőjét vette. Nyugodtan szólt:- A faluba megyek. A néném, tudod, az öreg Anita nagybeteg.- Úgy? Szóval nem is hálsz itthon? Az asszony vállat vont:-Valószínűleg nála kell maradnom. Jer értem reggel. Catalinich felugrott:-Yva! De az asszony künn volt már, szinte futott a cserje közt. Gregornak ökölbe szorult a keze: ahá, ez hát az a „kész terv”? Jó! Visszatolta csónakját a vízre, s belelépett. De várt, míg az éj leszáll. Az eget nézte a hosszú órák alatt: újhold, s az égboltot egyre sötétebb felhők feketítik. No most! Óvatosan nyúlt evezői után, s nesztelenül indult el a San Niccolo lámpása iránt. ... Yva ezalatt a nénje kamrájában ült, s a beteg elalvását meg az óra kon- dulását leste. No szunnyad már az öreg Anita... Felkelt, s kiosont. Futott a közeli Balvanida-fokra. Hamar a zekét, szoknyát, a szírt alá rejtette ruháját, s a tengerbe siklott. Hallga, valami kiáltás messziről... Eh semmi! Csak sebesen, a mai éj rövid lesz; minden erejét megfeszítve úszott kedvese felé. VII. Andro fennállt a lépcsőn a lámpás alatt. Visszatartotta lélegzetét: mi az, evezőcsapás? Suttogva szólt le:- Yva, csónakon jössz? Semmi válasz. Csak gyors léptek szökelltek a kövön felfelé. A barát megtán- torodott.- Gregor! Rekedt üvöltés: 39
