Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 8. szám - Szinnyei Ottmár: Magyar lobogó az Ádrián (részlet)

változott, mint a kaleidoszkóp pompás csillagai, egészen elfeledtette velünk, hogy tengeren járunk.

Giuseppe, a mi öreg matrózunk, ezt a vidéket is jól ismerte és térkép nélkül megmondta az egymásután feltűnő' helységek, hegyek, hegyfokok nevét, só't gyakran még történetét is. Minden helyről tudott valami históriát mondani, mely többnyire vele történt meg. Ma is, mikor Castel Vecchio mellett haladtunk el, elbeszélte, hogy az odavaló plébánosnak milyen tragikus vége lett. A kis helység templomát építették, és már a tornyot is jó magasra felvitte a serény munkások keze, midőn egy meggondolatlan lépés halált hozott az épületben gyönyörködő plébánosra. Véletlenül egy épen akkor felhúzott és még kötélen függő kőkoczkára lépett; a kőtömb nem bírta meg a jól táplált testet és a szegény plébános hanyatthomlok bukott le a mélységbe. Mire a delelő munkások a helyszínre értek, már csak szétzúzott tetemet találtak a torony tövében. Hét darabra szakadt a szerencsétlen ember teste, kinek tragikus esetét mi is nagy részvéttel hallgattuk.

Az egész utat Traútól Vragnizzáig négy óra alatt tettük meg. Fiúméból való elindulásunk óta ez volt a legrövidebb utunk.

Öltözködéssel, készülődéssel nem vesztegettük az időt. Arra a gyalog sétára, melyet az öböl körül Salonáig tennünk kellett, úgy is elindulhattunk, ahogy voltunk: dalmát bocskorban, vitorlavászon nadrágban, övvel és tricot ingben.

Erre, a dalmát partok más pontjaihoz képest, sokkal termékenyebb a föld. Az út mentén mind a kétfelől jól művelt szőlőket és kukoricza-földeket, sőt még lovat is láttunk, ami nagy ritkaság számba megy ebben a görbe országban. A szőlők közt mindenütt olaj- és fügefák zöldéinek és ezek bő termésükkel a lakosság legfontosabb jövedelem-forrásai. Élénk ellentétet képezett az olajfák zöldje a gránátalma haragosvörös virágával, mely még itt-ott hullatni kezdte szirmait. Gyümölcse még csak akkor kezdett fejlődni és alig volt nagyobb egy jókora mogyorónál.

Vragnizzától Salonáig az egész út mentén elszórva mindenütt akadtunk kőből épült parasztházakra, melyeken hol egy befalazott feliratos kő, oszlopfő, szobor-darab vagy sarkophag-födél árulta el, hogy építőik az anyagot a régi Salona romjaiból vették.

Itt torkollik a tengerbe a Jadro patak vize is, melynek völgyét mindenféle változatos zöld növényzet és sűrű oleander-bokrok lepik el. Ez az üde zöld foltocska a környék kietlen, köves és sziklás földje közül úgy emelkedik ki, mint valamely oázis a sivatag homokjából.

A falu végén egy dalmata csatlakozott hozzánk és vezetőül kínálkozott, de mikor látta, hogy magunk is tudjuk az utat és tőlünk nem sokat várhat, egy mellékúton befordult a szőlők közé és ott hagyott bennünket.

Hogy milyen különbség van a hőmérséklet közt a tengeren és a szárazon, azt csak most tapasztaltuk igazán a maga közvetlenségében. Hajónkon is meleg volt, mert egész nap ránk sütött a nap, de azért könnyen elviseltük a hőséget és soha sem tikkadtunk el annyira, mint mai kirándulásunkon. Inkább a szomjúság, mint a fáradság egy útszéli csárdába kergetett bennünket. A házon kívül, a fal árnyas tövében három marczona alak üldögélt nemzeti öltözetben és borozgatott. Melléjük telepedtünk és mi is hozattunk abból a csak25