Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 8. szám - Herczeg Ferenc: Szelek szárnyán (részletek)
Július 18. TRAUBA ÉRKEZTÜNK! A jókedvűién portyázó Sirályt egyszerre csendes megilletődés fogta el, mikor a partról tömör, karcsú és a kortól megbámult falú várkastély köszöntötte vitorláit. A Camerlengo-vár. A Kastély tövében áll a kétezer éves Trau, a legendás Tragurion, melynek Dóré sötét és szárnyaló fantáziájával mintázott várbástyáit zöldesfekete folyondár és aranypatinás mesék futják be. Van egy skandináv mese, mely gyerekkoromban szívdobogást okozott nekem. A mese modern hőse köcsögkalappal a fején és paraplival a hóna alatt valami varázslatos csapóajtón át váratlanul visszapottyan a legsötétebb középkorba. Barna, enyhe éjszakán pityókásan botorkál a középkori város hepehupás utcáin, messziről hallja a toronyőrök énekét, majd bekukkant a csapszék ólomkarikás ablakain, hol pislogó mécses mellett gótikus korhelyek ülnek a cinkupák előtt __ T rau városa ilyen kőbe vésett mese. A mesés vágy, mely gyerekkorom óta a letűnt középkor után epesztett, váratlanul kielégítést nyert, mikor a vízi kapun át beléptem a városba, melyben nincs egy háromszáz esztendősnél fiatalabb épület. Az újkor géniuszának hódító útja valahogy elkerülte a félreeső kis szigetvárost. Itt még nem igen tudják, hogy mozog a föld, még nem fedezték fel Amerikát, még nem küzdötték végig a nagy forradalmakat. íme a múmiává aszott múlt, mely máig sem tud a maga haláláról, hanem furcsa vámpíréletet él ősrégi házak és szűkmellű utcák közt, a tündöklő szépségű dóm tövében. A nyirkos boltokban, hová évszázadok óta nem sütött a szabadság napja, vézna, békés, áhitatos emberek űzik-fűzik egyhangú mesterségüket. A házak homályában fakó, csendes asszonykák motoszkálnak. És nem tudnak róla, hogy Bua szigetén túl tízezer lóerővel vágtat az óceánjáró újkor. Ha néhanapján cirkáló torpedónaszád vagy fiumei kiránduló gőzös téved az iszapos kikötőbe, akkor a sistergő-tülkölő anakronizmus valóságos szívfájdalmat okoz az embernek... A vámház mellett vagy húsz trabakoló állott, mi is ott kötöttünk ki. Egy besca-novai paradicsomos hajó készségesen helyet csinált nekünk maga mellett. A rend kedvéért meg akartam reperáltatni a grammofont. Spalatóban nem akadt azonban hozzáértő ember, és a gondviselés ezzel nagy jót tett velünk, mert a konzerv-zenét épp úgy megunja az ember, mint a konzerv-gulyást. Tanácsért ebben a dologban egy erdélyi szász emberhez fordultam, aki évek óta lakik már a városban. Derék hazánkfia, aki egyébként egy kukkot sem tud magyarul, panaszosan felhánytorgatta, hogy mikor a spalatóiak nemrégiben a magyarok ellen tüntemi akartak, akkor már magyar ember hiányában neki rendeztek macskazenét. (Artatlanabbul még senki sem lett a magyar nemzet mártírjává.)- Beverték az ablakait? - kérdeztem. — Azt nem engedte meg a rendőrség. 17
