Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 8. szám - Podolszki József: Mediterrán dalok
Ugye, visszaintesz még egyszer a homokos partról, mielőtt elfújna a szél, és felszívna a Nap. Látod, kedves, amaz máglyákat ott a szemhatárból éppen kicsúszva? Lelkek égnek, és világítanak! Fényük röpdös az állandó huzatban. Történelmi idők. Jobbra át! Balra tarts! kutatom arcod az egyformán sűrű örök szürkeségben. Ne kérdezd, hogy élek az idegenek között, előnytelen minden összevetés: jövevények és kivetettek kószálnak a parton, melyről ki sohasem derül, minek a partja. Hallgass hát inkább, és ölelj magadhoz szigetet álmodon. Amikor leveted majd ruhád a belső tüzektől felhevülten, és takaró nélküli ágyat vetsz nekem, amikor majd úgy állsz előttem, mint szentjánosbogár súlyos éjszakán, amikor recsegve hullnak szét összes korlátáink, és düledezni kezd köröttünk a világ, amikor tajtékot vet benned minden fodor, és nem kérded, miért, amikor szeretésre készen mozdulsz el előttem: Ott állok. Állok és nézlek. Jelenések. ★ Köd gomolyog az égről és a vizekről is, járványként terjed a bizonytalanság, párolgó bűnökbe gabalyodva Szent László király kar- erekbe tartója Raguzában 8
