Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Oláh András: Az utolsó játszma
TISZA (az asztalra támaszkodik, az állást szemléli)-. Hát... ez az én nagy dilemmám. De reménykedem. Reménykedem, hogy felülemelkedik benne a nemzet sorsa iránti alázat, és legyűri a személyes ellenszenvet... Az utcákra csődített tömeget csak akkor lehet lecsillapítani, ha a sajtó és a Károlyi-párti népszónokok is a nemzeti egységre szólítanak fel. Persze nekem akkor is a háttérben kell maradnom, hisz a gyűlölet, melyet ma velem szemben éreznek, nem múlik el egyhamar... (Leül.) TISZÁNK: Bárcsak sikerülne... Ámbár én Károlyiban nem bízom. ALMÁSSY DENISE: És hogy képzelitek? TISZA: Olyan széles kormányzati alapot kell létrehozni, amelyben minden politikai irányzat helyet kaphat... TISZANÉ (szörnyülködve): A szocialisták is? TISZA: Kedvesem, tudomásul kell vennünk, hogy - hála Károlyinak és ennek az egész operett-forradalomnak —, a szocialistákkal számolni kell. ALMÁSSY DENISE: És ha Károlyiék nem látják be a nemzeti egység szükségességét? Vagy ha az utcára vitt tömeget már nem lehet megállítani? Ha mi is Szovjet-Oroszország leszünk? TISZA: Akkor nemzetünk a sírjába süllyed, ahogy Vörösmarty jövendölte... De talán még most sem késő... Pontosabban ez az utolsó, a legutolsó lehetőségünk. ALMÁSSY DENISE: És mi lesz Monarchiával? TISZÁNÉ: És mi lesz velünk? Veled... TISZA: Az én sorsom az ország sorsa is... A Monarchia összeomlott. Föl kell áldoznunk a megmaradásunkért... És még vajon mi mindenről kell lemondanunk. .. TISZÁNÉ: Gyalázat, ami itt történik... Amit az antant csinál... ALMÁSSY DENISE: Meg az amerikaiak... Wilson!... Demokráciáról papolnak! Nemzeti önrendelkezésről! Minket vádolnak a kis népek elnyomásával! Ok, akik fél évszázaddal ezelőtt még rabszolgákat tartottak! TISZA: És akik rezervátumokat építenek az őslakosok számára! Álról mindennapos esemény a fekete bőrűek megalázása! Ök beszélnek nekünk! Nekünk, akik Európa első nemzetiségi törvényét alkottuk!... (Csöndes rezignációvalfolytatja.) A legfájóbb persze mégis az, hogy akadtak a magyar parlamentben olyanok, akik mindezek ismeretében antant-barátként tündököltek... 174
