Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Oláh András: Az utolsó játszma
SZÉCHENYI: Nem tudok ekkora hatást gyakorolni rá. És mást sem ismerek, aki józanságra tudná bírni, aki ezt el tudná vele fogadtatni... Most nyeregben érzi magát... TISZA: Nagyon bizonytalanul ül abban a nyeregben. S mintha olykor a ló diktálná az irányt... SZÉCHENYI: Talán, mert rossz lóra ült... Egyébként az a legnagyobb baj, hogy fél tóled. A politikai jelenlétedtől... Ha meg tudnánk értetni vele, hogy nem törsz a hatalomra! Hogy ne az ellenfelet lássa benned, hanem a lojális ellenzéket, akivel együtt lehet működni... TISZA: Magad is tudod: ez lehetetlen... Károlyi engem sohasem fogadna el. Ráadásul azt hiszi, elemi politikai érdeke, hogy a háború egyedüli felelőseként állítson a közvélemény elé. Az én erkölcsi, netán fizikai megsemmisítésemtől reméli a saját megerősödését. Neki céltábla kell. Bűnbak. Konc, akit odadobhat az acsargó kutyák elé. Más formában nincs szüksége rám. SZÉCHENYI Neki talán nincs. De az országnak... TISZA: Szerinted él valaki ebben a hazában, aki el tudja hitetni a felhergelt tömeggel, hogy az életemmel több hasznára tudok lenni az országnak, mint a halálommal? SZÉCHENYI: Nagyon remélem, hogy te magad vagy az... TISZA (az ablakhoz sétál, félrehúzza a függönyt, kinéz)-. Már kezd szürkülni... (Széchenyi felé fordul.) Amit megtehettem, megtettem. Véleményemet soha nem titkoltam. A gesztus, amit a parlamentben gyakoroltam, már-már elveim feladását jelentették. A szükség vitt rá, nem tagadom. Menteni akartam a menthetőt... És mégsem akadt senki, aki mellém állt volna... Napok óta őrült vízióim vannak. Látom magam előtt a jövőt. Hazánk széthullását. S nem tudom megakadályozni. Tehetetlen vagyok. És senki nem akar segíteni... SZÉCHENYI (föláll)-. Én akarok, István... Hisz azért jöttem... Hatalmazz föl, és minden követ megmozgatok, hogy közöttetek a kompromisszum megköttessen... TISZA: A legnagyobb baj az, hogy nem tudom, nem látom, hogy elveim feladása hasznára lenne az országnak... Mégis azt hiszem, ma olyan helyzetben vagyunk, hogy minden lehetségest meg kell próbálni. Sőt: a lehetetlent is... SZÉCHENYI: Fölkeresem Károlyit, figyelmeztetem. Elmondok neki mindent. Talán még nem késő... Talán ő is belátja, hogy nélküled nem lehet... TISZA: Sokat ne remélj. Ez már csak kétségbeesett kísérlet... Aminek talán 171
