Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Vigh Kálmán: "...nem jöttek a föld népe ellen hadakozni" - Napóleon árnyékában
gyár sereg végül a francia nehéztüzérséggel nem tudta felvenni a harcot, a visz- szavonulási jel elhangzása után már valóban kétségbeesett menekülés kezdó'dött. Kölcsey bírálata szintén beépült a köztudatba. A felvilágosodást, a polgárosodást, a szabadságot hozó császárt az önzó', privilégiumait féltőn őrző nemesség elutasította, inkább a Habsburg szolgaságot, a feudalizmus elmaradottságát választotta. Rebellis című versében fogalmazta meg a fenti gondolatokat. Zrínyi vére mosta Bécset, S senki bosszút nem állt: Rákóczi küzdött hazánkért, S töröknél lelt halált. Paris ígért szabadságot, Ti nem fogadtátok, Járom rátok, gyáva népek, S maradéktól átok2 Közel 200 évvel az események után azt mondhatjuk, hogy Párizs ígért szabadságot, mert így taktikázott. A császár szavai csak szirénhangok voltak, melyekre a magyar nemesség nem hallgatott. Nem igaz, hogy nem használták az adott történelmi pillanatot a függetlenség visszaszerzésére. Nem volt történelmi pillanat, csak illúzió volt. Magyarországra nem a forradalom katonája a „kis káplár”, az arcolei csata hőse érkezett, hanem egy diktátor. „Nem te valál a győző, hanem a kor lelke - a szabadság”— látta meg helyesen Napóleon magyarországi politikájának a lényegét Berzsenyi. (Később visszatérünk gondolataihoz) Ncpotista uralkodója Európának, királyságok, fejedelemségek élén testvérei, sógorai ülnek, külpolitikája dinasztikus, nem a forradalmi hagyományok továbbvivője. Lenézi az elfoglalt országok hagyományait, kihasználja nemzeti vágyaikat. ígéri, de nem állítja visz- sza a lengyel függetlenséget, pedig lengyel katonák harcolnak seregében a szabadság reményében Spanyolországtól Oroszországig, ahogy' ezt a híres lengyel filmrendező Andrzej Vajda, 1965-ben készült, Légió című filmjében is láthattuk. Létrehozza a Varsói Nagyhercegséget, de azt a szász királyra bízza. Tadeusz Kosciuszkót, a Rousseau tanain felnőtt lengyel hazafit, aki harcolt az amerikai függetlenség háborúban is, Washington tábornokaként, egyszerűen lehülyézte.’ Ha komolyan akart szabadságot hozni, akkor azt 1805-ben is hozhatta volna, amikor katonái Sopron vármegyében már magyar földre léptek, de nem is gondolt rá, hadjáratát porosz, illetve lengyel területek irányában folytatta.4 Hozhatta volna az 1811/12-es magyar országgyűlés után is, amikor a magyar nemesség és az udvar kapcsolata olyan mértékben megromlott a bejelentett devalváció miatt, bog}' az uralkodó nem is hívta össze a rendi gyűlést 1825-ig. De ekkor őt már az orosz hadjárata érdekelte nem a magyar nemesség és a magyar függetlenség. Ellenben 1809-ben semmiképp nem hozhatta, hiszen ezt a háborút nem a francia császár kezdeményezte, valójában számára az osztrák hadüzenet rosszkor jött.' Kudarcok érték Spanyolországban, a pápa lóátkozta, otthon elégedetlenkedtek politikájával, sőt a hadseregen belül is voltak ellenvélemények. 1809-ben a kezdeményező Ausztria, - Napóleon a magyar nemesség tervezett mozgósításával az osztrák katonai erőket akarta megosztani. 59
