Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Oláh András: Az utolsó játszma
SZÉCHENYI: Másokét sem... A fenyegetettség szorította. Egyre-másra érkeztek a hírek a csapatok átállásáról. A lázadók elfoglalták a középületeket, a pályaudvarokat, a telefonközpontot. Megbénult minden... A főherceg a növekvő felfordulást akarja megakadályozni Károlyi kinevezésével... TISZA: Futunk az események után... Hagyjuk, hogy történjenek a dolgok, ahelyett, hogy mi irányítanánk... SZÉCHENYI: Hát ez az... (Föláll. Közelebb lép Tiszához.) És tudnod kell, sokan vannak, akik rád fenekednek!... Néhány hordószónok a forradalmiságot abban leli fel, hogy halált követel Tiszára... Ezért is jöttem, többek között... István, az Istenre kérlek, menekülj, amíg nem késő! TISZA: Nem te vagy az első, aki figyelmeztet. De neked sem mondhatok mást, mint hogy nem tehetem. Ha elmennék, mindenki azt gondolná, hogy a bűnös lelkiismeret kényszerít futamodásra. (Az ablakhoz lép, óvatosan félrehúzza a függönyt, kiles rajta, majd magához inti Széchenyit.) Egyébként pedig nézd csak meg magad is!... Hát azt hiszed, észrevétlenül ki tudnék jutni ebből a házból? Reggel óta látom a sunyítva figyelőket. Folyton itt lebzselnek a környéken. Néha többen, néha kevesebben. Olykor nagyobb csoportok jönnek. Fenyegetőznek, kiabálnak. De valójában őrzik a házat. Őriznek engem! SZÉCHENYI: Hát már itt tartunk?... TISZA: Visszatérően megjelennek ugyanazok az arcok. Például az a kopott, katonaköpenyes fickó ott a liget bokrai mellett... Ilonát nem akartam megijeszteni, úgyis annyira feszült... Nekem tiszta a lelkiismeretem. Én már számot vetettem a jövővel. SZÉCHENYI (könyörögve): Az országnak most nem mártírokra van szüksége, hanem tenni vágyó és tenni tudó politikusokra. Olyanokra, akik ezt a süllyedő országot megmenthetik... TISZA (kétkedve): És te azt hiszed, hogy én még segíthetek? Hisz mindenki azt harsogja: én taszítottam az országot ebbe a tragédiába... Ti is... SZÉCHENYI: Hidd el, mi nem ellened... Mi csak egy békésebb, igazságosabb világért... Ahol nem a születési előjogok... TISZA: S ezt épp egy gróf Széchenyi mondja? SZÉCHENYI: Lám, ez jelentős különbség közöttünk... Néha már-már szégyellem, hogy gróf vagyok. TISZA: Az én véleményemet ki sem kérte... 164
