Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Oláh András: Az utolsó játszma
SZÉCHENYI: Kérlek, hallgass meg! (Tisza szemébe néz.) Értesítettek, hogy délután fegyveresek kiszabadítottak az ügyészségi fogdából egy bizonyos Lékai János nevű gazfickót. Azt, aki két hete merényletet kísérelt meg ellened... TISZA: Lehetséges volna?... SZÉCHENYI: Attól tartok, igen... Az ügyészségen van egy megbízható emberem, ő informált... TISZA (a homlokához kap): Ruzicska... SZÉCHENYI (meglepetten): Igen, ő... De te ezt honnan tudod? TISZA: Most már értem... SZÉCHENYI (elbizonytalanodva): Semmit sem értek... TISZA: Délután járt itt valami Gärtner nevű illető' katonai kísérettel. Ezt a Ruzicskát kereste... Akkor nem is értettem, miért pont nálam... Hiszen nem is ismerem az illetőt... De most már értem. SZÉCHENYI (hirtelen fölismeréssel): Azt hitték, Ruzicska hozzád jött, hogy értesítsen Lékai megszöktetéséről... TISZA: Alighanem... SZÉCHENYI: Vagyis a sejtésem nem csalt... Valakiknek csúnya szándékuk van ezzel a Lékaival! TISZA: Kikre célzol, az Istenért? SZÉCHENYI: Azt nem tudom, hogy pontosan kik állnak a háttérben... Csak azt tudom, hogy az én lelkiismeretemmel nem fér össze, amit ezek művelnek... TISZA: Ezek? SZÉCHENYI: A Károlyi körül lebzselő úgynevezett forradalmárok... TISZA: Úgy véled, hogy Károlyinak köze lehet mindehhez? SZÉCHENYI: Talán nem... Idáig nem süllyedhet... (Elbizonytalanodik.) Másfelől viszont az ő jóváhagyása nélkül ki merne téged fenyegetni? Már az is épp elég baj, hogy nem fékezi az eseményeket... Próbáltam figyelmeztetni, amikor hírét vettem a fegyveres katonatanácsok alakulásának, hogy ez veszélyes. Az volt a válasza: „Változást akartunk. Megkaptuk...” (Elgondolkodvafolytatja.) Azt hiszem, Károlyi hagyja magát sodortatni az események által. És várja, hogy helyette mások cselekedjenek... 162
