Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Szitár Katalin: Dolgok - jelek - jelenlét
'■ Vö.: „A hermetikusság líratörténetileg (...) egyfajta poétikai törekvésnek tekinthető, amely a jelhasználatban — minden szerzőnél másképpen - a nyelvi jel többértelműségének, meghatározatlanságának és nyitottságának igyekszik az értelmi egységen belül a legnagyobb hatóerőt biztosítani úgy, hogy a nyelv ne a puszta reprezentáció eszközéül szolgáljon, hanem valódi létfunkcióra tegyen szert, és önmagára vonatkoztatva a jeientő-jelentett viszonyán túl a jelentő és jelentő differálását is tekintetbe vegye.” (Schein Gábor: Poétikai kísérlet az Újhold költészetében. Bp.: Universitas 1998. 231-232.) Uo. * Pilinszky János: A ..teremtő képzelet” sorsa korunkban... ’ Pilinszky János: A költői jelenlét. (Domokos .Mátyás interjúja Pilinszky Jánossal) = Beszélgetések Pilinszky Jánossal... 107-108. [Ered. megj.: Kortárs 1980. október, 1643-1651.]) Tegyük hozzá Pilinszky egy másik, írásbeli megnyilvánulását, melyből még világosabb, miért nevezi az öncéllá vált nyelvi tevékenységet fentebb narcizmusnak. „Arról, hog}' mi is a nyelv, Dosztojevszkij sokkal többet tudott, mint Joyce. Ahogy arról is, hogy mi a lét és mi az ember. A nyelvet ő is elvezérelhette és megállíthatta volna egy narcisztikusan önállósított szinten. De ez olyasmi lett volna, mint egy hős vagy eg}’ menekülő ember, ki vállalkozását és futását öncélú és öntörvényű balettá alakítaná.” (Pilinszky J.: Egy lírikus naplójából = Uő.: Publicisztikai írások... 685. [Új Ember, 1972. szept. 24.]) Pilinszky János: Az Apokrifra/ = Versekről, költőkkel. Szerk. Domokos Mátyás - Lator László. Szép- irodalmi, Bp. 1982. " „A vers egyetlen alapképlete, struktúrája, amely kezdetben ösztönös volt, később már éreztem is: a visszatartott diszkosz. Forgás. Forogni, egyre vadabbul, és ugyanakkor visszatartani az egyre nehezebb súlyt. Két hétig tartott ez az állapot.” (Uo.) Pilinszky János: Néhány sorban = Uő.: Publicisztikai írások... 705. [Új Ember 1973. október 7.] „Nincs semmije, árnyéka van. / Meg botja van. .Meg rabruhája van.” 14 A fegyelem („fegvenc”) szóhasadással különült el a figyel- tőből, s a közös belső' (etimológiai) formai jelentés alapja az, bog)' a két jelentésmező a latin animadvertere alakban [’figyel, ügyel, észrevesz; fényit, büntet’] keveredik, ill. még együtt van. (A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára Akadémiai, Bp. 1984. I: 907.) A belső formai jelentés nyomán kb. a ’lelkét odafordítja’ értelemben jelölhető meg a két szóalak költői szemantikájának nyelvi forrása. 15 A Frankfurt című versben tematizálódik a „fegvenc” szó összefüggése a „figyelem” jelentéssel. A „figyelés” a „fegvenc” cselekvésmódját jelöli: „és úgy figyelték, szinte józanúl, (...)”. A szem-motívum fontossága nemcsak abban van, hogy gyökérmetaforát alkot, hanem hogy értelmezése révén a Senkiföldjén című verset a szubjektumképződés, egyszersmind a költői mű megszületésének folyamataként kell interpretálnunk. Ezt Florváth Kornélia elemzése fejti ki, mely a következőképp summázza a címadó metafora (egyszersmind a szem metaforikus azonosítójának) értelmezését: „(...) a senki+fóld+én értelmes hangalakok eg)’ szóba »olvadva« jelölik az önmagunk megleléséhez vezető utat az írás szenvedésén keresztül.” (Florváth Kornélia: Szem, csillag, éjszaka. {Pilinszky János: Senkiföldjén) = Uő.: Tűhegyen. Versértelmezések a későmodernség magyar lírája köréből. Krónika Nova, Bp. 1999. 75. (47-76.) 17 Vö.: „Senkiföldje egy csecsemő szeme! / E puszta és lakatlan égitesten, / e csillagpuszták roppant és kietlen fönnsíkján kallódva egyedül, / hogy vissza többé soha ne találjak, / lígy eltűnök, örökre felelőtlen!” A tébolyog belső formai jelentései: ’bizonytalankodik, bolyong, kóborol, hitben tévelyeg, megzavarodik, megőrül’. (A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Akad. k. Bp. 1976. III: 871.) A tébolyog. tévelyeg, tébolyodik szócsalád alapszavaként a szótár a tév- tövet jelöli meg, melyből szóhasadással jöttek létre az alak- és jelentésváltozatok. A bolyog, bolyong, bolydít alakok és jelentések analógiás hatása befolyásolhatta a szóhasadást, nyelvtörténetileg azonban kevéssé valószínű a téved és a bolyong keveredése. A versben megidézett tékozló fiú-történet tovább konkretizálja az eltévedés, tébolygás és a világ egysége (megértés, hit) elvesztése közti összefüggést, a tékozló jelző belső formai jelentésén keresztül: a „téko- zik” ’elszóródik, elszéled, pazarol’ jelentésein keresztül a távolra mutató to-" névmástőre meg}’ vissza, ezáltal a térbeli távolságot jelenté! „táv, távol, távozik, tova, túl” szavakkal függ össze. (TESz III: 881.) „Tékozolni” eszerint annyit jelent: térben távol lenni, a tér egységét, ezáltal az univerzumot elveszíteni. 123
