Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Odorics Ferenc: "Valamikor a paradicsom állt itt"
Ez az eset megőrzi a betűk konvencionális rendjét és sorok közti áthajlás (enjambement) sincs, így ez is erős anagrammatikus nyomnak tekintendő. Az Apokrif itt jelzi, hogy a jövőbeli, az elhagyatottság és pusztulás képeit felmutató pillanatban a próféta közvetlenül, a vers felszíni szövetében már nem szólal meg, hangját végleg elvesztette, s a hasonlító szerkezet a vers énjének Enok megmerevedett, kővé vált, így kiüresedett alakját hozza létre. Enok (Hénok, Hénoch, Henóch: „felszentelt”) Szét nemzedékéből származott, Enok az első hat pátriárka után, Adámtól Jaredig az első próféta volt. Jlídás apostolnak közönséges levele így szól: „Ezekről is prófétáit pedig Enok, a ki Adámtól fogva a hetedik volt, mondván: Imé eljött az Ur az ő sok ezer szentjével, hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, a kik közöttök istentelenek” (1. fej., 14-15.). A XVIII. században megtalált apokrif irat, „Hénok apokalipszise teljes szövege az első emberiség pusztulásának, az özönvíznek az előzményeiről szól.”" A másik bibliai név: Szét. Szét Adámnak és Évának Káin és Ábel után született harmadik fia volt. Énok Szét nemzedékéből származott. Szét neve anagrammatikusan kétszer fordul elő a versben, mindkét esetben az „emberi beszédet” szerkezet rejti magába. Ez esetben ’épp csak megszakított’ anagrammával van dolgunk, ami annyit jelent, hogy Szét nevébe csak két karakternyi „töltelék” betű („d” és „e”) ékelődik. A második rész ötödik szakasza így kezdődik: „Szavaidat, az emberi beszédet én nem beszélem.” A második rész hatodik szakasza pedig így: „Nem értem én az emberi beszédet,” A hangját vesztett versbeli én nem beszéli és nem is érti Szét nyelvét. Szét milyen nyelvet beszél? „Szét, a harmadik gyermek nem volt sem anyagi, sem égi. Szét ember volt. Az igazi, az emberi ember, az anyagi természet feltételei és körülményei között, de szívében származásának nagy misztériumát megőrizte. (...) Ez Szét legfőbb jellemvonása: lent él, de felfelé néz. (...) minden tevékenysége az angyalokra és a szentéletű emberekre vonatkozott. (...) Szét fia, így Enok is az igaz ember, az igazság hirdetője, akit Kain utódainak szenvedélyes sötétsége nem tud eltántorítani. Szét nemzedéke a »föld sója«. Egyetlen tevékenysége az emberiség gondját viselni és az ember megmentésén fáradni. Ez a gond nem tudás, hanem szívbeli érzület: vallás. Az őskor nagy prófétáiról, apostolairól az emberiség tudta, hogy ők Szét fiai. (...) Az emberiség egyetlen tudása Szét tudása volt: az égi származásra való emlékezés és a tiszta élet törvénye, amely az embert a szellemvilágba visszavezeti.”" Az Apokrif beszélő énje nem beszéli és nem érti az emberi, azaz isteni beszédet, a theosz logoszt, elveszítette, azaz elfelejtette az emberiség egyetemes tudását, az égi származásra való emlékezést és a tiszta élet törvényét, amely az embert a szellemvilágba, az aranykorba visszavezeti. Az Apokrif földi énje, az anyagi létezésre leszűkült tudata számára végleg elveszett az aranykor - ezt üzeni a vers felszíni szövete. Azonban az Apokrif mélyebb, anagram105