Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6-7. szám - Ratkó József: Negyven év, negyven vers

SZILÁGYI DOMOKOS: SZEGÉNYLEGÉNYEK Imé Szilágyi Domokos, avagy Szisz a másik hazából — arcképe, sorsa, halála mutogatnivalóan költői és magyar. ’38-ban született s ’76 telén lett szerelmes a halálba. S közbül játszott: verssé játszotta minden örömét, keservét, s lett költészete teljes életté. Versei úgy szomjúhozzák, éhezik, kérlelik a szerelmet, a békességet, a világot, mint kicsi s árva gyermek a falnivalót. Telvék azért daccal és reménnyel. S játékkal. Mert játszani is csak a legnagyobb reménykedők tudnak. Szavai szomjaznak minket, vagy mint a mágnes a vasport, magukhoz rántják lelkünket, s rendeződünk engedelmesen, de örök törvény szerint köréje erővonalaik mentén.

Verse, a Szegénylegények, hanglemezről forog Illyés Kinga mágikus, boszorkányos előadásában. Ha valakit megigéz, ne felejtse: Kényszerleszállás című gyűjteményes kötetébe belelapozhat egyik-másik könyvtárunkban.

LADÁNYI MIHÁLY: LENIN

Vagabund, költővé deklasszálódott proletár, költészetünk külvárosi vagánya, befoghatatlan szájú ünneprontó, mint Váci Mihály is, fizetett ellenzéki - efféléket fogtak rá irodalmunk fináncai, akik mára már, hogy Ladányi Mihály is túljutott könnyebb s lázasabb korán, megbékéltek költészetével.

Lenin című verse, ahogy hallani fogják, másképpen közelít századunk óriásához, mint ahogy a bókolók, a nagy udvarlók tették-teszik. Nem ájtatosság, nem áhítatos tisztelete a szobor-embernek: az élő-lélegző s ekképpen közénk tartozó, embersége és szenvedése okán is tisztelhető Lenint szólítja meg a vers.

86