Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6-7. szám - Ratkó József: Negyven év, negyven vers

bármikor munkára foghatók, a közszóban is, s legfőképpen közgondolkodásunkban is.

CSOÓRI SÁNDOR: ANYÁM FEKETE RÓZSA Csoóri Sándor indulását már magam is ámulattal szemlélhettem. Első kötetében, a Felröppen a madárban szociográfikus pontossággal kérdezett-érzett rá az ötvenes évek magán- és közbajaira, izgatottan bírált, lázadt, s a hagyományos versformákat feszegette költői indulata, merész képei. Való- és igazlátása okán-jogán a Szárnyas csikó-nemzedékhez, Nagy Lászlóhoz, Juhászhoz, Simon Istvánhoz kötődött, s kötődik ma közülük a legnagyobbhoz, néhai Nagy Lászlóhoz. Nem látványosan újította meg a magyar költői beszédet, de tudta- tudja, hogy a költészet „a soha nem hallott szép szavak anyanyelve”. Elmélyült, pontos gondolkodó, ahogy esszéi is mutatják. Sorolhatnék a népi szürrealizmus követőihez, újrahonosítóihoz, ám költői eszközrendszere nem fér meg egyetlen irányzat szerszámosládájában sem. Nem az eszköz, hanem a mondandó, a megélt és megszólaltatott emberség a fontos költészetében.

Ismerik most következő versét. Antológia-darab. S hogy mégis újra elővesszük, azért, hogy megfigyelhessék mély megrendültségét, megfegyelmezett fájdalmát, s azt az elemi kiszolgáltatottságot, amelybe sokunk édesanyja belekényszerült.

CSANÁDI IMRE: AZ 56-OS ÉVRE

Ideje volna összegyűjteni s egy kötetben kiadni 1956 októberének irodalmát - nem ama vérlázas napokban születettet, hanem az azutánit, a veszteséget, az okokat-okozatokat sorolót. Mert történetírónak, politikusnak csak akkor hiteles az ítélete, ha azt visszaigazolja a művészet is.

A jeleseink közül való Csanádi Imre Az 56-os évre című verse látlelet, bajsorolás, a történtek számbavétele - de ítélet nélkül. ítél a versben csak a keserűség, a költő megrendülése a veszteségen: halottakon és disszidenseken, a terror élő és halott áldozatain. Indulatában Babits Húsvét e/óftjével rokonítható. Csanádi sem akar Minősöket, bűnbakokat keresni.' Az ígért békés jövendőt, a haza fényre deríilését óhajtaná inkább.

SZÉCSI MARGIT: A LÁZADÓ EMBER Az 1945-ös Szárnyas csikó-nemzedéket három költő nevével szokás jelölni: Juhász Ferencével, Nagy Lászlóéval és Simon Istvánéval. Kettejüktől -Juhász Ferenctől és Nagy Lászlótól - már hallhattak verset, s rövidesen megszólal sorozatunkban Simon István is. Mindezt azért mondom Szécsi Margit verse elé, mert ahogy Kormos István, úgy ő is ehhez a nemzedékhez sorolható, noha indulása későbbre esik. Költői alapélménye, ahogy a felsoroltaknak is József Attila költészete, s őt is a fényes szelek sodorták a művészet magaslatára. Nagy László felesége, özvegye immár; s igen nagy költő.

Ideidézett verse Nagy Lajosról, a Kiskunhalom, a Pincenapló, A menekülő ember és A lázadó ember írójáról mond tiszta és pontos ítéletet - arról az íróról,

A *-gal jelölt szakaszok a rádióműsorban nem hangzottak el.

80