Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Tandori Dezső versei
TANDORI DEZSŐ l-ső vers (Sővers) RÉZTÁBLA A KÜLVILÁGON „De ki olvas ma?" Az alapok. (Nem tévesztendő össze a hegylánc semelyik részével sem.) Volt egy levélnyílásunk a bejárati ajtón. Es egy nagy réztáblánk fölötte: TANDORI. Most ezt a levélnyílást lefödtük, a réztáblát tettük rá, a TANDORI felirattal (vésettel) term, befelé. így hát, öregfiú, mondja itt az asszony, valahányszor te kimész a világba, abba mész ki, hogy az ott TANDORI. Csss-zrrr-bumm, itt kapcsolódom be én, mint táncjátékokban a sziszegő félkürt, szárnycsengettyű, csiszsereszs berere hangszer. Itt, mondom én: „És ezért undorodom úgy a külvilágtól, ezért olyan elnyűtt nekem, oly unott, azaz megunt, így van az, hogy annyira nem kell, mert a réztábla tanúsága szerint a külvilág - ÉN vagyok.” Bumm, átfordul a szoba, a táncosok egy szinttel lejjebb vag\' följebb brékelnek, La la la Emberi Léptek a csoport neve, a nők barnában, mérsékelten öltözve, a fiatal férfiak fekete ruhában, fehéringesen, fél karról dobják testüket kettős hosszanti csavarpörgéssel, egymást így ugorják át, már ugorva is csavarpörögnek, és Velazquez képzetes kis múzeumát imitálják, és elemi véleményt adnak a világról, tanulság nélkül. De hagyjuk a táncot. Mert leírhatatlan, akár a zene? Leírhatatlan az érzület is, jószerén az érzet, s van valami más a kettőből. Kapunk elé kilépve lenn csak állok, háromfelé indulhatok, azaz nem, a Dunának nem mehetek. De három sávon jobbra, hármon balra. Nem mint egy halom hasított fal, jav. fa. Ahogy a világ hever „egymáson” (önmagán inkább). Nem is az, hogy (nem fogom a magyar költészet nagyjait végigidézni, nem leltározunk, erről van épp szó, főleg), bármerre megyek, mindig magammal megyek szembe, nem. De hogy újságért, krumpliért, borért, salátáért, ritkán „csak úgy”, ez ezeken az útvonalakon, mióta eszem tudom, 1945 óta 63. éve vagy, s csak a 63-as villamos szűnt meg, ez nem: rongyolva lóg le 56
