Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6-7. szám - Huber László: Tornay Endre András ravatalánál
HUBER LÁSZLÓ Tornay Endre András ravatalánál Tisztelt Gyászoló Közösség! Mindannyiunk számára felfoghatatlan, hogy ma búcsúzni gyűltünk össze, hiszen nemrégen még együtt ünnepeltük Tornay Endre Andrással azokat a pillanatokat, amikor egy új szobor, egy plakett, egy kiállítás kapcsán szó nélkül is értettük egymás tekintetéből, hogy igen, él köztünk egy Munkácsy-díjas művész, aki nem attól nagy, hogy birtokosa a magyar művészvilág legrangosabb kitüntetéseinek, hanem attól, hogy igaz ember, mindenkor megbízható, a maga csöndcsségében is emelkedettségében példamutató, rendkívüli személyiség. Az út, amely a székelyföldi Zetelakáról különböző állomásokon át Kőszegre vezetett, ma földrajzi értelemben, földi értelemben lezárult. Tornay Endre András földrajzi koordinátákkal leírható vándorútja véget ért. A fájdalom, amely mindannyiunkon erőt vesz, ma még elnyomja azt a felismerést, amely holnaptól itt Kőszegen, Vas megyében, Magyarországon, a Kárpát-medencében és mindenütt, ahol számon tartják a magyar művészet értékeit, érvényessé válik: egy kerek, egész, minden megmérettetésnek megfelelő alkotói életmű zárult le. A szülőföld visszhangozza azt a gyászt, amelyet mi, kőszegiek érzünk, hiszen Tornay Bandi távozásának hírére főhajtással válaszolt egykori pályakezdésének színhelye, Sepsiszentgyörgy. A nagy küzdelmek ott kezdődtek, ahol a merész és szabadon gondolkodó Tornay Endre sziklányi földbeszúrt kardmarkolatja a földből kimeredve hívja fel a figyelmet arra, hogy emberként és magyarként nincs más lehetőségünk a megmaradásra, csak a kitartás utolsó csepp vérünkig. Kőből, fából, fémből készült szobrai a monumentalitástól a játékosságig bizonyítják, hogy művészete az életet szolgálja. Megyénkben és városunkban számos műalkotás emlékeztet bennünket arra, hogy a zetelaki kisfiú ártatlan lelke hogyan teljesedett a nemzetféltés szigorú parancsává, felkiáltójellé, soha nem utánozható kompozícióvá az érett művész pályáján. Tornay Endre András művészi tehetsége mit sem érne, ha a tehetség mögött meghúzódó hétköznapi ember, a mosolygós szemű, hallgatag Tornay Bandi alakját nem idézhetnénk fel. Az egyenes gerincű, felemelt fejű, következetes emberek közül való volt. Ha végigment a város utcáin, mindenki tudta, hogy ki ő. Színes környezetet, zsivajgó varázslatot asszonya varázsolt köréje, példamutató családi légkört, otthont, házat és hazát építettek ők ketten. A szívósság, amellyel földi paradicsomkertet álmodtak maguknak, néha megtorpant a sors kegyetlensége révén, de vállvetve, hittel minden megpróbáltatáson felülemelkedtek. Volt úgy, hogy * * Kőszeg, |ézus Szíve Templom, 2008. április 19-én 51
