Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6-7. szám - Weiner Sennyey Tibor: B. F. (részletek egy monográfiából)

A gyermekkor nyugodt illatai után, midőn átérezhette, hogy itt „nincsen ember, nincs madár, ló, kutya, egyetlen szem cseresznye, amelyben kicsiny lélekként Dél géniusza ne parázslanam - megtapasztalta a viharokat is. Zörejeket hallott a kastély ablakán, s úgy hitte, valakik jönnek, közelednek a múltból, az ősök zörögnek mindenütt.

„Vagy csak a réten a fák? / Öreg, gonosz, összevissza csavarodott fák a réten? / Hatalmas mágusok! / Kiterjesztik karjaikat, / Görbe ujjal integetnek az égbe, / Varázsolnak, integetnek, mozgolódnak...”'

Zsennyének három középpontja, pontosabban „tengelye” van. A kastély, az ezeréves tölgy, és Cicellei templom. A Sorok patak szelíd robogással, hűs és tiszta vízzel csobban a sűrű Rábába éppen a nagy, öreg tölgy mellett. A kocsányos tölgyet „ezerévesnek” mondják, s nem oly rég tört ketté, de Békássy még bebújhatott hatalmas üreges gyomrába, amelyben a helyiek szerint akár 12 gyerek is elfért, sőt nem egyszer tartotta a helyi tanító itt az óráját. A fától nem messze lehet a Rábán az egykori gázló, ugyanis Savaria szomszédságában, a Rábán átkelőhely volt a római korban, a mai zsennyei kastélytól, alig háromszáz lépésre, ahonnan még egy padlómozaik is előkerült. A Honfoglalás korában egykori vezéreket, hadfikat telepítettek a nyugati végekre, így vélhetőleg ide is. Hogy a falu vette nevét a családról, vagy a család a faluról nehéz megmondani, mindenesetre már a XIII. században Sennyeként említik, s az ide tartozó nemeseket ugyanígy. Hogy Sennye Árpádkori település, arról az győzhet meg, hogy Kis-, és Nagysennyét is megkülönböztettek egészen az elmúlt század közepéig, hogy egy izgalmas régészeti leletet találtak az Árpád- korból 1925-ben, sőt, ha mindez nem lenne elég, magát a Sennyey-családot is egyes források'1 a Honfoglalásig vezetik vissza. Persze hagyjuk az ilyen találgatásokat, sokkal fontosabb ennél talán a család latin jelmondata: „Alta non alte”' - vagyis „Fenségesen, nem magasan”. És valóban: a kastélyban és birtokon csöndes, fenséges, de nem túl „magas” élet folyt évszázadokon keresztül - egy-két kivételes eseménytől, s nyugtalan szereplőtől eltekintve.

De, hogy most Zsennyének mondjuk, az a helyi dialektusnak köszönhető. Bár nem feladatunk a kastély/ a templom,'' és a falu10 teljes történetét itt és most megírnunk, de az idevonatkozó forrásirodalom mellett érdemes megjegyezni, hogy a kastélyt a hagyomány a Templomos lovagoktól származtatja, míg Cicellén a Szent Cecíliának szentelt templomot" bizonyítottan a XIII. században kezdik el építeni. A Sennyey család néhány tagja egyébként mind a mai napig levelezésben, különböző magániratokban nevét így írja: ’Sennyey. Jelezve az ősi vasi szálat, ugyanis a kastélyt és a körötte lévő birtokot 1829-ben eladták Békássy ükapjának, Bezerédy Györgynek.12

György a fiát Angliában taníttatja, akinek jegyzeteiről az unoka Békássy Ferenc így ír: „Kézirat: Nagyapám Bezerédj Elek néhány hátrahagyott írása. Nagyon érdekes feljegyzések könyvekről. Különösek.”13 Aki ezeket a különös feljegyzéseket készítette, Széchenyi jó barátja volt. Zsennyére már Bezerédy György tájképi kertet épített, fiát Angliába taníttatja, Elek hazatérvén megalapozza a később tízezresre duzzadó könyvtárat, Bécsből és Párizsból hozat facsemetéket a kertbe, s a kereszt jegyében megkettőzi a kastélyt. Majd ezt véseti kerek márványba a portikusz falára: DUPLICAVIT CURCEM ALEXIUS DE

29