Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6-7. szám - Békássy Ferenc versei

Ki tudná: nem csak egy szám volt, a táblán cserélhető paraszt, Nem csak véréből, a szép jövő időből egy cseppnyi sem maradt, Elvesztek remélt napjai, egy ház, egy otthon is talán,

Mert ezrek rakhatnak fészket, csak ő marad otthontalan.

Mikor a réten tüzek gyúlnak és az égen csillagok,

S az ifjú hold barmokat hajt, s felhők legelnek hallgatag,

Mikor a pásztorok egymást hívják, kürtszavuk tiszta és hangos, Ezerek hallják, csak az nem, ki egyedül értette e hangot.

Szegény teste már gyönge. A szíve megállt és csak álom minden yágya, reménye, bánata . Már nem él és lankadnak kincses Évei, amelyek végső lehelletével messze szállnak,

Lágyan, ahogy az álom foszlik - nem volt erőszakos halála.

Napjaim, s a világ napjai unottan telnek, korunk beteg; Munkára születnek, s bár nem kivánnak ölni, ölnek emberek. Napfény és árnyék, homlokomra töviskoszorút fonjatok! Nővéreim, százezer holtat külön-külön gyászoljatok!

Gömöri György fordítása

Ó Halál, csöndes Halál, tartsd meg a karjaidban jól,

Ha majd a hajnali csöndesség jő, csak akkor ébreszd fel, Ha már senki sem szól.

Bágyadtan fekszik, mint virradatlan hallgatás.

Hosszan nézi valaki Más már, hogy szemében Kihunyt a ragyogás.

Túl csöndes ő szeretőnek, de a Halál némán játszik Mégis ajakán, láthatatlan ujjaival fürtösen csavarja fejére Rögök fáradt álmait.

Csillagok közt isteni kincsek a sápadt kövek,

Az árny most mozdulni kezd és végtelenül Bejárja a messzeséget.

Túl habos felhőin a mennyboltnak A Halál elengedi, ki szép volt és nem adta át Magát a borzalomnak.

Weiner Sennyey Tibor fordítása

A Halál szerelmese (Death's love)