Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 1. szám - Salamon Nándor: Merre tovább Régió Art?

A felsorolt tények néhány tanulsággal szolgálnak a jövőt illetően. Az egyértelműen bebizonyosodott, hogy a megyében élő művészek többsége rokonszenvez a csoport megszervezésével. Ezt részvételével, érdeklődésével tanúsítja. Remények szerint, a tartózkodók, a szervezést szkeptikusan szemlélők előbb-utóbb ráébrednek, hogy a helyi társadalommal gyümölcsözőbb kapcsolat csak erőt megtestesítő közös akarattal teremthető meg. Az egyéni próbálkozások ideig-óráig hozhatnak sikereket, de magánosán, mégoly tehetség birtokosaként is, nehéz kitörni a műterem, a műhely teremtő magányából. Nem nélkülözhető az egymás iránti figyelem, kölcsönös megbecsülés, amely kohéziós erőt jelenthet a művészetet és kultúrát fenyegető veszélyek ellenében.

Az elnöki tisztet jelenleg agilis, a célokat és lehetőségeket jól ismerő, kellően energikus és diplomatikus kolléga tölti be. Személye megfelelő biztosíték az eltérően gondolkodó művészek összefogására. S talán még arra is, hogy szót emeljen a helyi művészek sorsát érintő döntések ügyében a hatalmat gyakorló szervezeteknél.

Az „art régiót” felszabdaló határok átlépése, szorosabb együttműködés csak ezt követően képzelhető el. Márpedig a „vidék” művészei, távol az egyre nyomuló centrumtól, csak összefogva érvényesíthetik érdekeiket. Első lépés a magunk megszervezése. Hogy a Régió Art állomás-e egy folyamatban vagy egyszeri kísérlet? - részben rajtunk, Vasban élő MAOE tagokon is múlik.

Kiállítás megnyitó a Savaria Múzeumban

44